Rómából érkezett a katolikus ünnepre az erdélyi újmisés pap
Szent Imre herceg különcségét kiemelve, saját életére is reflektálva szólította fel a híveket a fiatal gyergyóditrói pap, hogy merjenek hitükhöz, vallásukhoz, kultúrájukhoz, nemzetükhöz hűek lenni.
Szent Imre, magyar királyi herceg, Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, a magyar trón örököse. 1031-ben vadászat közben halt meg. A legenda szerint apja Imre halála miatt ajánlotta föl koronáját és országát Szűz Máriának 1038. augusztus 14-én.
115 éve, 1904-ben épült a templom, hogy az akkori Cleveland (Ohio, USA) és környéke római katolikus közösségének hitéleti menedékhelye, közösségi színtere, kultúráját és nemzeti öntudatát megőrző bástyája legyen. 115 éve tart búcsús ünnepet névadójának tiszteletére a Cleveland és környéke magyar katolikus közössége.
„A mai búcsús ünnepen egy olyan szentre irányítjuk tekintetünket, egy olyan emberre, aki az államalapító István király fiaként… komolyan vette az életét, az identitását és Istennel való kapcsolatát, annak tudatában, hogy ezek ajándékok, melyeket Jézus Krisztustól kapott!” – így kezdte beszédét az idén nyáron felszentelt újmisés pap, miután a szentmisét a szeretet jegyében felajánlotta a híveknek, jelenlévő egybegyűlteknek.
„Szent Imre a kisebbségi, a fura!” felhívó jellegű cím alatt irányította a figyelmet a fiatal pap a királyi hercegre, aki kemény elhatározással megtartotta saját értékrendjét, identitását és különös, számára sokat jelentő istenkapcsolatát, így önként egyfajta kisebbségi létet választva.
Kovács Szabolcs atyát, aki erdélyiként maga is kisebbségként élt, Szent Imre életpéldája segítette abban:
„… igen néha nehezebb másnak lenni, másképp gondolkozni, kakukktojás lenni, de ha ezzel megtarthatom az identitásomat, a kultúrámat és Istenkapcsolatomat, akkor igenis megéri felvállalni egy kis pluszt ennek érdekében. Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban sokakkal vagyok hasonló helyzetben, akik itt ma a templomban jelen vannak.”– tette hozzá, és a jelenlévők közül többeknek könnybe lábadt a szeme.
„Kevesen tudják, hogy mit hozhat ki Isten belőlük, ha igazán hagyják!” Loyolai Szent Ignác
„Ezért lenne jó ma nekünk is, tudatosítanunk ezt a különcségünket, hogy miképp vagyunk kakukktojások? Mit akarunk azzal a lehetőséggel kezdeni, amit Isten adott nekünk? Szeretettel élni vele, megőrizni identitásunkat és azt a jelenlétet, amit Jézus felajánl nekünk, vagy csak egyszerűen haladni valamerre és közben nem is tudjuk, mi történik velünk. Ha Isten elé visszük, hogy igazából mi is fontos nekünk az életben segíthet nekünk és meg erősíthet minket abban, hogy igeni jó kakukktojásnak lenni, akárcsak Szent Imre esetében tette.”– fogalmazta meg a búcsús ünnep legfontosabb üzenetét az atya.
Később Jézus példáját, mint különc emberét hozta fel, aki szintén nem azt tette az esetek többségében, mint amit a nagy többség elvárt volna tőle. Végül kiemelte, hogy megéri megmaradni annak, aki vagyunk. Jézusi közösségként kell segítenünk egymást, segíteni megmaradni keresztényeknek! A búcsús szentmise végén hosszú sorban vártak a hívek az újmisés atya áldására.
Tér és idő ott, akkor megszűnt. Együttlét volt, jövőbe, megmaradásba vetett hit volt, és remény…
