Kinek mit jelent október 23.?

Az 1956-os októberi forradalomhoz sokan sokféleképp kötődünk. Azok a valamivel több, mint 60 évvel ezelőtti események nem voltak olyan régen, hogy ne lehessenek emlékeink róluk, vagy ne legyen a családban olyan, aki személyesen átélte azokat. A forradalomnak sok híres alakja volt, eltérő társadalmi, szociokulturális háttérrel. Különböző helyszíneken zajlottak az események, a fővárosban és vidéken egyaránt. Megemlítendő az is, hogy ’56 élénken él a társadalmi emlékezetben, akkor is, és azóta is sok zenemű, irodalmi alkotás, film készült belőle. Arra voltam kíváncsi, hogy szolgálati helyemen kinek mit jelent október 23-a, melyik az a személy, esemény, vagy művészeti alkotás, ami a legjobban meghatározza számára azt. Nem reprezentatív felmérés következik Regensburgból, az itteni magyarság köréből.

Először arra kértem a válaszadókat, hogy egy szóban foglalják össze azt a gondolatot, érzést, benyomást, ami legelőször eszükbe jut 1956. október 23-áról. „Szabadság”, „Tűz”, „Forradalom”, „Elég volt!” – érkeztek a válaszok.

Ezek után arra voltam kíváncsi, hogy melyik az a személy, aki számukra a legfontosabb, vagy legmeghatározóbb. Elhangzott Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi miniszter neve, sőt, volt, aki Sinkovits Imrét említette, utalva ezzel a színész szerepvállalására a forradalomban, amikor elszavalta a Nemzeti dalt a Petőfi szobornál október 23-án. A válaszok között volt a névtelen egyetemista fiú és lány is, és a forradalom fiataljai, akik gyerekként vettek részt az eseményekben. A helyszínek és események közül a rádióostromot többen is említették, de egy másik ostrom, az október 30-i Köztársaság téri is előkerült a válaszok között. A temérdek művészeti alkotás közül a válaszadók Márai Sándor Mennyből az angyal című versét, a Partizánok című rövidfilmet, Ákos 56 című dalát, és két filmet, a Szabadság szerelmet és a Megáll az időt emelték ki.

Némely válaszadó személyes kötődéssel is bír ’56-hoz, így a megemlítendő személyek sorában kiemelte édesapját, aki szerepet vállalt a forradalom esztergomi eseményeiben, és olyan is volt, akinek felmenőinél kegyetlen padlássöpréseket tartottak.

1956 nemcsak történelmi eseményként, hanem mint személyes vagy kollektív emlék van jelen mindennapjainkban ma is. Néha túl közelinek, néha túl távolinak érezzük, a személyes drámákkal együtt pedig éppen ez teszi a forradalmat gyakran nehezen kibeszélhetővé. Pl. egy, a forradalmat fiatalként átélő, arról fényképeket készítő lány, „Ilona néni”, még a rendszerváltás után is titkolta fotóinak meglétét, és csak röviddel halála előtt adta át az albumot betegápolójának. A képekből időközben kétnyelvű fotóalbum született,  Das geheime Fotoalbum der Tante Ilona. Budapest 1956 und 2016, azaz Ilona néni titkos fotóalbuma, Budapest 1956 és 2016 címmel. Kétségtelen, hogy történelmileg elég jól feldolgozott téma ’56. De az ilyen példák azt mutatják, hogy – egymással és egymás között – még mindig van mit beszélnünk róla.