Vidámság, 60 gyerek, és sok-sok magyarság.
A tábor két részre oszlott, az eleje hagyományőrző jelleget öltött: melynek fő témája II. Rákóczi Ferenc volt, a Rákóczi-évhez kötődően. A második fele, a hétvége a regös táborról szólt. Sok előkészület, megbeszélés előzte meg a tábort, így mindannyian izgatottan vártuk a keddet. Kedden találkoztunk a cserkészotthon előtt, nagy búcsúzások után sikerült minden gyereket a buszra rakni és kezdődhetett is a nagy kaland. Vegyes társaság verbuválódott össze. A magyar iskolások mellett sok cserkész is érkezett, így lehetőséget kaptak új barátságokat kötni. Emellett bepillantást nyújtottunk számukra a cserkészet világába.
Minden reggel zászlószertartással kezdődött és azzal is zárult. Igazi kihívásnak számított napostisztként megszokni, hogy a többség nem cserkész, ezt a szituációt mindenki újdonságként élte meg. Zászlószertartás mellé keretmesével és esti tábortűzzel is készültünk. A gyerekeknek nagyon tetszettek ezek a cserkész dolgok, Rákóczis keretmesével jobban át tudták élni, illetve meg tudták érteni azt a korszakot, magát a Rákóczi-szabadságharcot. Hiszen ezt tűztük ki célként, hogy erről a magyar történelmi eseményről minél többet tudjanak meg, minél érdekesebben. Így szerdán, csütörtökön és pénteken Rákóczi-ismereten (órán) vettek részt. Ezt KCSP-s társam, Varga Adalbert és én tartottuk. Cserkészként, történelem diplomásként is hatalmas élményt nyújtottak nekem ezek az órák. Színes, interaktív foglalkozásokat tartottunk ppt-, videóvetítéssel, valamint játékokkal fűszerezve az órát (pl. a Rákóczi-activity nagy sikert aratott). Meglepő módon a tinédzserek is odafigyeltek és emlékeztek rá mit vettünk előző órán. Mindenképp sikerélményként könyveltük el a tábornak ezt a részét is.
Pénteken kezdődött a regös tábor. 20-30 melbourne-i cserkész és számos sydney-i cserkészvezető érkezett hozzánk. Népviseleti ruhába bújtak a résztvevők és a Rákóczi-szabadságharcból visszatértünk a családjainkhoz. 16 fős családokba lettünk beosztva, minden egyes család egy magyar településről kapta a nevét, pl. Buják, Rimóc, Nagylóc stb.
A hétvége teljesen cserkészesen zajlott le. Kézműves forgókon ( bőrmunka, nemezelés) és tábortűzön túl a regös hagyományokhoz hasonlóan rengeteg népdalozáson és néptáncon vettünk részt. A szombatot egy táncházzal zártuk le, ahol kicsik-nagyok egyaránt táncoltak. A táborba érkező vendégek tovább színesítették a programokat: így például Écsi Gyöngyi előadóművész, lelkész, mesemondó. Az interaktív meséit és előadásait még a nagyok is földbe gyökerezett lábakkal hallgatták. Kováts Marcell zenész fújta a dudát, a The Transylvaniacs zenekar biztosította az élő zenét és a frenetikus hangulatot a táncháznál.
Azt hiszem élményekben gazdag, örömteli tábort hagyhatunk magunk mögött, remélem jövőre ismét sor kerül egy hasonló táborra.
