A Szentatya által kezdeményezett rendkívüli missziós hónap apropóját XV. Benedek pápa e témában megjelent levelének századik évfordulója adta. Ebben az apostoli buzdításban az éppen véget érő I. világháború után szükségét érezte annak, hogy az evangélium alapján újra meghatározza a missziót a világban. Ferenc pápa körlevelében utal arra, hogy „milyen fontos ma is megújítani az Egyház missziós elkötelezettségét”. -„Tulajdonképpen semmilyen intézmény, akció, program nem jelent megoldást. Ha mi nem vagyunk rendkívüliek a lelkesedésben, erőfeszítésben, áldozatkészségben, akkor a dolgok nem feltétlenül fognak megváltozni. A rendkívüli missziós hónap kapcsán erre is lehet gondolni. – mondta Varga János rektor az esti szentmise kezdő gondolataiban. A mi feladatunk: többnek lenni az átlagostól a szeretetben, a hivatásunkban, a Krisztusról szóló tanúságtételben – bármiben, ami közelebb vezetheti az embereket Istenhez.”
A prédikációban rektor atya kiemelte, hogy a Nehemiás próféta könyvéből való olvasmány (8,1-12), valamint a Lukács evangéliumából (Lk 10, 1-12) vett részlet kifejezetten jól kapcsolódik az este témájához. Az ószövetségi rész arra hívja fel a figyelmünket, hogy a veszteségeinken és nehézségeinken való szomorkodás helyett örvendeznünk kell, hogy Isten hozzánk fordult és megmutatta és megmutatja nekünk magát újra és újra. Ez az öröm ad erőt nekünk, s ebből következhet a misszió. Az evangéliumban Jézus arra hív meg bennünket, hogy az életünkkel közvetítsük az örömhírt az emberek számára, azzal, amit teszünk, és ahogy azt tesszük. Nem szükséges kész válaszokkal szolgálni, hanem meg kell várni, amíg kérdeznek, vagy amíg lehetőségünk van mindezekről beszélni. Nem prédikálni, „papolni” kell, hanem az evangélium személyesen megélt üzenetével lehet és kell másokhoz elmenni. Ez a misszió a mai ember számára. Rektor atya a szentbeszéde végén Ferenc pápa erre a hónapra kiadott körleveléből idézett még néhány gondolatot, melyek közül az utolsó különösen is fontos mondanivalót hordoz: „… minden megkeresztelt ember egy misszió. Aki szeret, az mozgásba lendül, kimozdul önmagából, őt vonzzák és ő is vonz, odaajándékozza magát a másiknak és olyan kapcsolatokat teremt, amelyek életet adnak.” Imádkozni tehát nemcsak a missziókért kell, hanem minden megkeresztelt emberért is, hiszen Isten szeretetének gyümölcseiként mindannyian misszió vagyunk a világban.
A szentmisét a szokásos csütörtöki szentségimádás követte, ahol erőt merítettünk és kértünk a hit továbbadásához magunk és mások, az egész Egyház számára. Majd az érdeklődő vendégek egy előadáson vehettek részt, melynek címe ez volt: „Egy régi és egy új missziós tanúságtétel”.
A 900 éves múltra visszatekintő Máltai Lovagrend két képviselője: a Bécsben élő Kraetschmer Katalin és Maurer Péter, a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémia igazgatója tartott előadást és tett egyben tanúságot is a lovagrend missziós munkájáról. A Boldog Gellért által 1113-ban alapított rend a nyugati keresztény világ egyik legrégibb intézménye. Fő tevékenységi területe az orvosi, szociális és humanitárius ellátás. Hivatásszerűen dolgozik az emberi méltóság és a rászorulók ellátása érdekében, fajtól és vallástól függetlenül.
A magukat ispotályosoknak, vagy Szent János lovagoknak nevezett rend kezdetben a Jeruzsálembe érkező beteg zarándokok kórházi ellátásával foglalkozott. Később katonai jelenléttel is bekapcsolódtak a zarándokok védelmébe. A rend lovagi jellegének ma is van jelentősége, elsősorban erkölcsi tekintetben. A tagok szolgálatkészsége, lemondásra való készsége és fegyelmezettsége mind a mai napig fontos alapja a rend működésének, valamint az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlása is. Az egyszerűtől egészen a teljes elköteleződést ígérő fogadalomtétellel kapcsolódnak a tagok a rendhez, s tesznek eleget hétköznapi, civil életükben közös küldetésüknek: a hit védelmének és a rászorulók szolgálatának. Szeretetszolgálatuknak legfontosabb jellemzője a jelenlét: hiszik és vallják, hogy ott kell jelen lenni, ahol a probléma van, és ott kell a rászorulóknak segítséget nyújtani. A jelenlét célja, hogy visszaadja az emberi méltóságot, az emberi élet lehetőségét a kirekesztett közösségben élőknek. Minden év májusában több ezer beteg testvért kísérnek el Lourdes-ba. Cigánytelepeken segítenek élhetőbb körülményeket kialakítani, valamint számos szociális és karitatív intézményt tartanak fent és működtetnek amint az egész világon, úgy Magyarországon is.
A 900 éves Málta Lovagrendet megismerve Varga János rektor vette át a szót és az est címének megfelelően egy új missziós tanúságtételt mutatott be az érdeklődőknek. 40 éve minden évben megrendezik Olaszországban a Rimini Meetinget, amely találkozások láncolatát és azok egymásra hatását jelenti, s mindezt nemzetközi szinten. A Meeting alcíme: Találkozó a népek közötti barátságért. Az alapvetően egyházi ihletésű program általános mottója is azt erősíti, hogy ez az alkalom sokkal többet jelent, mint pusztán egy találkozót. A barátság ugyanis az egyetlen, ami több, mint a szeretet: a barátság a kölcsönös, illetve viszonzott szeretetet jelenti, tehát a Meeting is ennek a helye akar lenni.
A Rimini Meeting a négy évtized alatt több százezer látogatót vonzó nemzetközi eseménnyé vált, amelynek hátterében a Communione e Liberatione (rövidítve: CL, Közösség és megszabadulás) mozgalom áll. A CL (ejtsd: csielle) a XX. század megújulási mozgalmainak egyike. Kezdete 1954-re megy vissza, mai névvel és formájában 1969 óta működik. Alapítója Don Luigi Giussani, aki többek között azt is vallotta, és tanította, hogy „nem lehet a kereszténységet hagyományból megélni, csak a személyes tapasztalat alapján.” A kereszténység egy esemény, egy objektívan megtörtént és ma is történő esemény, ami nem más, mint találkozás Isten és ember, valamint ember és ember között. Ennek a gyümölcse a Meeting. Tehát nem egy ifjúsági találkozó, sem katolikus nagygyűlés, vagy keresztény összejövetel, esetleg missziós alkalom. Mindez együtt és ennél több. A Meeting világegyházban gondolkodik, mindenkihez akar szólni, akik keresik az igazságot, és nyitottak a párbeszédre. Nem meggyőzni akar, hanem osztozni és az értékeit, az értékeinket megosztani, ez a küldetésünk mások felé, ez a misszió. Minden missziót a tanulás és az ima előz meg, ezért a Meeting programja is ennek ad lehetőséget. Minden nap előadások, fórumok, kerekasztal-beszélgetések szélesíthetik a résztvevők látókörét. Kiállítások, különböző bemutató standok által lehet jobban megismerni szervezeteket, kulturális különlegességeket. Sport, koncert és színházi előadások által pedig a szabadidőt is kellemesen lehet eltölteni. Rektor atya már több, mint húsz éve a Rimini Meetingek látogatója, másfél évtizede fotósa, tudósítója, krónikása. A sok fényképpel bemutatott előadásának köszönhetően egy élettel teli, sok tanulságot hordozó rendezvényről kaptunk hírt, amelyet nagy érdeklődéssel hallgattak a résztvevők.
A másfél órás program – a Máltai Lovagrendről és a Rimini Meetingről – kifejezetten jól kapcsolódott a missziós hónaphoz. Azok, akik eljöttek a Pázmáneumba és meghallgatták ezeket a tanúságtételeket, egészen biztosan új lendülettel és megerősödve indulhattak haza, megerősödve abban, hogy: küldetésünk van, bárhová is vezet minket az utunk, hiszen mi magunk vagyunk a misszió.
