Az aucklandi magyar közösségben szeptember 6-án tartottuk meg az első Főző klubot, ahol derelyét készítettünk. A délután hat órakor kezdődő eseményre nagy létszámmal gyűltünk össze. Az ételkészítés és a közös vacsora igazán vonzó program volt minden korosztály számára. Ahogy egy kislány is megfogalmazta: "Enni mindenki szeret." A legtöbb szülő a gyermekeivel érkezett, így sok apró kéz is besegített a munkába.
A résztvevők megérkezése után – időt hagyva egy kis ismerkedésre azoknak akik még nem, vagy régen találkoztak egymással – felírtam egy táblára a receptet, melyből összesen 180 db derelyét tudtunk elkészíteni. Azért ez a szám nem kis mennyiségre utal, de szerencsére senki sem riadt vissza a feladattól. Kimértem a hozzávalókat a tészta elkészítéséhez, majd öt fős csoportokban, nagy beszélgetések, gyerekzsivaj és zeneszó mellett, családias hangulatban kezdtünk neki a tésztagyúrásnak.
Mikor készen lettek a pihentetés után a tészták, a szülők kinyújtották, a kicsik pedig kiszaggatták és szilvalekvárral, baracklekvárral, aszaltszilvával elkezdték megtölteni a derelyéket. Eközben kiderült, hogy nem maradt elég liszt a nyújtáshoz, így gyorsan egy apuka magára vállalta, hogy elszalad a boltba. Amíg vártuk az utánpótlást a gyerekek fogócskáztak és szülők nagy örömére magyarul beszélgettek.
Itt tényleg boldogok a szülők, ha magyarul hallják gyermekeiket egymás közt beszélni. Sok helyzetben tapasztaltam, hogy hiába tud mind két kicsi magyarul, mégis az angol nyelvet választják. Legutóbb a játszótéren egy 7 és egy 9 éves kislányra a szülők külön rászóltak: "Hékás lányok, magyarul beszéljetek!”
Sokan 2-3 évesen kerültek Új-Zélandra, és a bölcsiben bizony már csak angol beszédet hallottak, majd ezt követte az óvoda és az iskola. Akik kint születtek, már két anyanyelvűek. Még ha otthon magyarul is beszélgetnek a szülőkkel, megszokták, hogy a társaikkal angol nyelven kommunikálnak. Azt látom, hogy a nyelvi kérdés minden családban rendszeres beszéd téma.
Visszakanyarodva a programhoz: megérkezett a liszt és folytatódhatott a főzőcskézés. Miután a gyerekek kiszaggatták, megtöltötték a tésztát, két tizenéves testvér: Napsugár és Bendegúz 3 fazékban szorgosan kifőzte, majd morzsába forgatta a barátfüléket.
Mindenki asztalhoz ült és közös vacsora keretében elfogyasztottuk munkánk gyümölcsét. Minden derelyének meg volt a maga különleges alakzata. Sok kéz által sok forma született és művészi alkotássá vált az egész asztal.
A program szerint már több mint félidőnél járok, azaz 3 és fél hónapja dolgozom az aucklandi magyar közösség építésén. A programok minden alkalommal egyre több embert vonzanak be, így a közösség egyre bővül. A sok szálon futó ismeretségi hálózat ellenére vannak olyan személyek, családok aki még nem ismerik egymást. Jó látni, hogy összejöveteleinken új barátságok szövődnek, vagy esetleg régiek alakulnak újra.
Az biztos, hogy a Főző klubnak lesz folytatása, már a program közben arról álmodoztunk, milyen finomságokat készítsünk el a jövőben még így közösen.
