Az első Csipke Tábort 2007-ben szervezték meg. Az elmúlt években olyan neves táncoktatók jöttek a táborba, mint Kis István, Kádár Ignác, Hajdú Flórián és Fitos Dezső. A zenekarok közül pedig itt volt például a Zagyva Banda, az Üsztürü, a Tükrös, a Gázsa és a Bazseva is. Idén a Heveder Banda muzsikált és a felnőtteket Fitos Dezső tanította feleségével, Kocsis Enikővel.
„Hát igazából onnan indul az egész történet, hogy mi már 9 évvel ezelőtt csináltunk egy Kalotaszegi Workshopot a Csipke Táborban és örülünk, hogy újra részesei lehetünk. Salamon József „Sala” és felesége, Andrea ennek az egésznek a szellemi kitalálói. Mindig nagy élmény, mikor az ember diaszpórába érkezik táncot tanítani, és nem csak magyaroknak, hanem amerikai érdeklődőknek is, akik a magyar népzenével és magyar néptánccal szeretnének foglalkozni. Mi erre abszolút szívesen vállalkoztunk. Salával most már ez a harmadik táborunk. Újra Kalotaszeg jött a képbe, Nádasmente. A fő csapás a magyar vonalból Méra lett, hiszen a mérai tánc a kalotaszegi páros táncoknak a csúcsa. E mellett tanítottunk román dolgokat is, ami csatlakozik velősen, hiszen az a középkori barokk zenéből táplálkozva, egy régies magyar kultúrát őrzött meg nekünk. Mellé jött egy legényes tánc, legényes kultúra, úgyhogy nagyjából mindent tudtunk érinteni, amit szerettünk volna.
A lényeg, hogy ezt a táncot tudják használni, tehát tudják improvizatíve az egészet élni, újra értelmezni, mulatni belőle, és igazából ez, ami nekünk nagyon fontos, hogy egy olyan fajta táncanyagot, tánctudást próbáljunk megtanítani, amit aztán tudnak használni. Ez ne csak egy konzervdoboz legyen, hanem legyen kibontva, legyen megfőzve, legyen belőle egy fantasztikus étel, amiből mindenki tud falatozni kedvére.
10 éve, amikor kezdődött a Csipke Tábor, mi is itt voltunk, és még csak nagyon kicsik voltak a gyerekek. Szép lassan felnőttek, most kb. hatvanan-hetvenen vannak, és az fogja talán meghatározni az elkövetkezendő tíz évet, hogy ők veszik át ezt a stafétabotot, és az nem áll meg, tehát a folytonos rendszer megy-megy-megy-megy-megy.” – mesélte Fitos Dezső, Harangozó Gyula-díjas táncművész és koreográfus.
Az első Csipke Tábor kifejezetten felnőtt tábornak indult. Mára a gyerekek száma elérte a hetvenet is. Nekik Fundák Kristóf és Fundák-Kaszai Lili tanítottak táncot, kezdő, illetve felzárkózó csoporttal pedig Dreisziger Dénes és Gisella Santayana foglalkozott. A fiatalok részére Hajdu-Németh Magyar Ildikó és Ifj. Magyar Kálmán, „Öcsi” tartottak hegedűoktatást. Ildikó és Öcsi így nyilatkoztak a táborról:
Ildikó: „Általánosságban a 13 év alatt nagyon sokat változott és mindig igyekeztünk alkalmazkodni. Az első évben volt talán 3-4 gyerek. Tehát igazán erősen felnőtt tábor volt. Minden évben, ahogyan nőttek, cseperedtek a gyermekek, valóban beleszülettek a táborba. Először nem is kellett Magyarországról tanítókat hívni, csak pár évvel később, akik kicsit komolyabban tudtak hozni hazai ízeket. Jelenleg a kézműves foglalkozásokat Balogh Melinda vezeti, aki énekesnő, pedagógus, néptáncos. Mellette van segítő is Szabó Veronika, aki amerikai magyar gyerek, én gyereknek mondom, de már felnőtt. Mi ketten testvéremmel vezetjük a zenei oktatás részét.”
Öcsi: „Még van furulyatanár is, Salamon Soma Budapestről, aki foglalkozik a felnőtt furulyásokkal, de a gyerekekkel is. Mert aki idejön, Csipkés gyerek, az vagy valamilyen húros hangszeren játszik, ha nem, akkor ugye furulyát adunk a kezébe, és kiderült már, hogy van közöttük nagyon ügyes tehetség is.”
Ildikó: „Ez is egy tökéletes példa arra, hogy hogyan alkalmazkodtunk.”
Öcsi: „A Csipke Tábor a mai nap egy nagy családi tábor. Van gyermekfoglakozás, a gyerekek komplett gyerekprogramot, a felnőttek pedig komplett felnőtt programot kapnak. Aki zenész, az zenét tanul, aki táncos az táncot. Esténként táncház van. Szokásosan gyerektáncházzal kezdünk, tánctanítással. Az idősebb gyerekek csatlakoznak a felnőtt táncházhoz. A felnőttek részére hajnalig megy a buli, büszkén mondhatom, minden este.”
A már korábban említett Salamon József, „Sala” és Salamon Tóth Andrea, a tábort szervező házaspár a mozgatórugói ennek az eseménynek. De a háttérben nagyon sokan vannak segítők, társszervezők és önkéntesek formájában. Mindenki segít, amivel tud. Nehéz egy ilyen tábort összehozni és temérdek munkával és felelősséggel jár.
„Mindig azt mondjuk, hogy többet soha, aztán mindig lesz egy következő. Valószínűleg jövőre lesz a következő, hogy kik lesznek még azt nem tudjuk.” – árulta el Sala.
KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ:
KAPCSOLÓDÓ CIKK:
