A zene (el)száll és történetekké alakul
Hogyan jegyezted el magad a zenével?
Először is apám, Dr. Maróti Gyula, hegedült és kórusokba járt énekelni, ahol egy idő után másodkarmesteri szerepet is betöltött. Otthon állandóan szólt a zene a detektoros rádióból. Amikor véget ért a második világháború, ötezer pengőért megvettünk egy zongorát és én abban a pillanatban el is kezdtem zongorázni – és azóta is tanulok, mert ez ezzel jár. (Nevetés)
Tizenkét évesen a Kodály Zoltán védnöksége alatt működő Békés-Tarhosi Zeneiskolába, majd onnan a Budapesti Zenegimnáziumba kerültem, ahol a közismereti tárgyak mellett klasszikus zenét tanultam, de ebben az időszakban szerettem meg egyre jobban a jazzt, ami akkor üldözött volt, mert a kapitalizmus jelképeként tekintettek rá.
Ez a zenei irányzat sok új ismerőst is hozott. Érettségi után tagja lettem a Kék Hold Vokál- és Paródia Együttesnek, kezdetben az akkoriban még inkább pantomimmal próbálkozó Hoffman Géza (később: Hofi Géza) is velünk volt. Egyszer egy fellépés utáni közös, kései vacsoránál mondta nekem: „Emlékezz majd erre a napra, most olyan fáradtak vagyunk, mint amit egy hatvanéves ember mindennap érez.” (Nevetés)
A magyarországi élményeken gondolkodva sokszor eszembe jut, hogy ez tényleg én voltam? Két évig dolgoztam szabadnap nélkül a Moulin Rouge-ban, Budapesten. Ezekben az időkben ki volt plakátolva szinte az egész Nagymező utcában, hogy Maróti László és zenekara. És ez olyan természetes volt akkor, hogy eszembe sem jutott, hogy vegyek egy fényképezőgépet és lefényképezzem. Kár. Mindenesetre a zene teljes mértékben kitöltötte az életemet és olyan nagy sztárokkal léptem fel, mint Németh Lehel, Payer András, Cserháti Zsuzsa, valamint az aranyos Vámosi-Záray kettős, akiknek már lemezeiket hallgattuk, amikor én még csak tíz éves voltam.
Kik a kedvenc zenészeid?
Oscar Peterson, Dave Brubeck és Bill Evans zongoristák. Kedvenc zeneszerzőm Bartók Béla, de Bach, Beethoven és Mozart zenéje is nagy élmény számomra.
Soha nem származott nehézséged abból, hogy a szocialista Magyarországról Nyugat-Európába utazhass?
Nem, azt hiszem, a zenészek voltak az elsők, akik könnyen külföldre utazhattak. Különösen a cigányzenészek, akik sokszor a párizsi mulatókba mentek játszani. Olyan is akadt köztük, akinek be volt zsírozva a vonója, hogy ne adjon ki hangot a hegedű, mert valójában irodista volt és nem tudott játszani… Azért sem volt probléma az utazással, mert mi mindig megfizettük a gázsi 10%-át Magyarország felé, amit úgy hívtak, hogy közvetítési díj. Ez persze úgy hangzik, mintha ők szervezték volna a fellépéseket, a szerződéseket, pedig nem így volt.
Úgy tudom, van egy különösen emlékezetes találkozásod egy világhírű előadóval az egyik piano báros fellépéseden…
Egy göteborgi piano bárban hattól nyolcig játszottam, nyolctól kilencig vacsora, majd kilenctől éjfélig újra zongora és ének következett. Leülök, alighogy két-három hangot ütöttem, megjelenik Tom Jones, egyenesen leül mellém. A zenekara jobbra az első ajtóban foglalt helyet. Én nagyon szeretek viccelődni, a különböző dallamokat összekeverni, ők pedig halálra röhögték magukat – Tom Jones ott ült két teljes órát. Nem tartottam szünetet, közben senki más nem mert odaülni, mert ő ott ült. A végén mondom neki, hogy kérdezhetnék valamit? Persze, persze – válaszolta. Az a helyzet, hogy az előbb játszottam egy számot és ön fütyülte azt, amit játszottam. Mondhatom az embereknek, hogy ma este együtt dolgoztunk? (Nevetés) Persze ő nem korlátozta magát, teli torokból röhögött. Aztán azt mondja, hogy tőlem már annyi baromságot kérdeztek, de ez nagyon kedves volt, ne azt mondja, hogy csak ma este dolgoztunk együtt!
Hogyan őrzöd a magyarságodat, mit jelent számodra magyarnak lenni?
1980-ban azzal kezdtük svédországi életünket, hogy feleségemmel, Beával, azonnal beléptünk a huszonöt tagú magyar énekkarba és az akkor már húszéves Götebogi Magyar Egyesületbe, hamarosan pedig a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Körbe.
A zene mellett az írásnak is megvan a helye az életemben, 1983-ra készült el a később Időzavar címmel megjelent regényem első fele. A teljes mű regénypályázatot nyert az Accordiánál, így jött ki a 2007-es Budapesti Könyvvásárra. Hadd ne felejtsem el megjegyezni, hogy itt a Híradóban is tizennégy éve tudósítok a göteborgi Kőrösi mindenkori eseményeiről. Ma verseket, főként hosszabb novellákat írok.
Hogy megőrizzük a magyarságunkat, ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minél több svédet szorítsunk ki magunk mellől, hogy egyszer csak Magyarország legyen Svédországból. (Nevetés) Inkább azt, hogy ha van egy gyereked, akkor megtanítod magyarul. Láttam mind a négy gyerekünkön, akik írnak-olvasnak és teljesen folyékonyan beszélnek magyarul, hogy ezáltal van egy kultúrájuk, amit teljesen ingyen kaptak tőlünk. Ez egy fantasztikus érzés, amit kár lenne elvenni az olyan gyerekektől, akik itt születnek meg. Sok magyar szülő az elejétől svédül próbál meg beszélni a gyerekével, hogy hadd könnyítsük meg a gyerek fejlődését. Holott nem kell, mert amint elkezd óvodába járni, három nap alatt többet tud, mint amit a szülő próbál gagyogni svédül.
1997-ben megnyitottuk éttermünket, amelynek a neve Little Hungary volt, de mindenki csak Paprika Bárnak hívta. Gulyáspartijaink nagyon felkapottak voltak. Nagy élmény volt ez a korszak. Ha Budapesten lett volna éttermünk, az egy lett volna a sok ezer közül. Hanem itt, amikor a svéd bejött és azt mondta: „Jaj, ez jó volt.” Vagy hogy azt mondhattam neki, hogy: „Azt már nem eszed meg?” „Jaj, már nem bírom.” „Nem baj, akkor eladjuk fél áron.” És rám nézett, hogy ezt komolyan gondolom? (Nevetés) És akkor az is egy nagyszerű élmény, hogy bejönnek a göteborgi elektromos művektől öten-hatan, odaülök kötényben a zongorához, elkezdem játszani és énekelni az ő svéd számaikat. Úgy ettek, hogy közben táncoltak. És akkor valamelyik azt mondja: „A szakács úgy zongorázik, mint egy profi!” (Nevetés) Ez feledhetetlen volt. Zsíros volt a kezem, a billentyűk csúsztak…
Ki a kedvenc magyar íród, költőd?
Karinthy Frigyes. Karinthy félig vidám történeteiben is ott vannak a komoly gondolatok. Amikor Pesten járunk, minden alkalommal kimegyünk a temetőbe, ahol a feleségem szülei és az én szüleim fekszenek. Onnan 50 méterre fekszik a Karinthy és mindig viszünk neki egy szál virágot vagy egy követ. Érdekes módon mögötte van Illés Lajos, a zenész és közvetlen mögötte Faludy György, akinek a Villon-fordítása megvan.
Karinthy humora nyilvánvalóan mesteri, nem azért, mert az ember halálra röhögi magát, hanem mert kiválóan felépített, megírt. Karinthy Márton Ördöggörcs című könyve nagyon jó kiegészítés volt számomra Karinthy Frigyessel kapcsolatban.
A költők közül József Attila, Ady. Petőfinek vannak a Szeptember végén című vershez hasonlatos mestermunkái.
Mik a terveid?
80 évesen az ember rövidtávra tervez, de ahhoz képest elég sok fellépést fogadtam el. A fellépések és az írás áll a középpontban. A lényeg az, hogy mindig csináltam valamit, és ha olyat hallok valakitől, hogy úgy unatkozom, az valami szörnyű lehet. Ha az ember nagyon egymásra rak mindent az életében, akkor azt lehet mondani, hogy nem unatkoztam és ez már magában egy óriási dolog.
