„A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…”
A hóesés és a csípős hideg ellenére sokan gyűltünk össze, hogy méltón ünnepelhessünk. Nagyon szép és fontos gondolatokot megfogalmazva celebrált misét a Kölni Érsekség Római Katolikus Magyar Lelkészségének plébánosa, Lukács József tisztelendő atya.
Münnich Ákontz Ildikó Hageni Dalköre egy nagycsütörtöki egyházi dalt énekelt. Az éneklők között állva és énekelve azon tűnődtem, hogy mekkora ereje is van a dalnak magyarul? A templom akusztikája kitűnő volt. A gyerekek az oltárnál mindannyiunk közös imádságát hangosan, egymást kézen fogva zengték.
A szertartás után a templom melletti közösségi ház várta az ünnepi sereget. A terem teljesen megtelt, szék nem maradt üresen, zsúfolttá vált a helyiség, de mivel jó emberekből sok is elfér kis helyen, így senkinek nem okoztak gondot a szűkös hátsó sorok. A Himnuszt közösen énekeltük el Mustos Edit zongorakíséretével.
Szegner Balázs főkonzul rövid megnyitója után József atya szólt pár szót az újból egybegyűltekhez és kezdődhettek is az előadások. Előadások bizony, mégpedig a Kölni Magyar Iskola diákjai Páll Fatime magyar tanárnő irányításával szavaltak Petőfi Sándor forradalom ihlette verseiből, közben a versek keltette hangulatot a Hageni Vadrózsák magyar néptáncai fokozták, gazdagították, ezután pedig nagyon szép hangjával Falusi Flóra népdalt énekelve idézte meg a 170 évvel ezelőtti kor embereinek lelki gazdagságát és világát.
A közösségben sok a gyerek, akik talán először találkoztak vagy találkozhattak ennek a magyar ünnepnek a romantikus hangulatú világával, a magyarok forradalmával és szabadság utáni vágyának szeretetével. A gyerekek aranyos huszárcsákót, kis lobogókat, a lánykák pártát készítettek a misét megelőző katekézisen és a megemlékezést követően Palotai Farkas Júlia vezetésével. Pártáikat, csákóikat magukon viselve még ünnepélyesebbé varázsolták a helyet és az emberek érzését. A szereplőket vastaps jutalmazta, ami nem meglepő, hisz mindenkinek a szívéből „szóltak” ezek az „alkotások”.
Alkotásokat a bőségesen terített asztalokon is lehetett látni találkozni. Remek finomságokat halmoztak a terített asztalokra, ezekkel csábítva az ünnepi asztal mellé a megjelenteket. Kicsit később huszár is keveredett a tömegbe. Fergeteges sikert aratott a gyerekek között. S ha már huszár, hát verbuvált is maga köré táncosokat szatmári toborzóval Pacsura Dávid István.
A sok közös munka, az ünnepet valóban ünnepnek megélő emberek együttes áldozata, közösséggé válása megerősítette, hogy hangosan és emelt fővel vallhassuk: „A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…”
Hagen, 22.03.2018
