Kőrösi ösztöndíjas társammal, Kovács Gáborral úgy gondoltuk, hogy a forradalom napjainak történéseiről már sokat hallhatott a nagyközönség korábban, hiszen a legtöbb emlékműsor szorosan az október 23. és november 4. közötti periódusra koncentrál, ezért mi a forradalom kitöréséhez vezető belpolitikai és világpolitikai viszonyokra, illetve a forradalom elfojtását eredményező világpolitikai helyzetnek előtérbe helyezésére fektettük a hangsúlyt. Gábor objektív történelmi előadását irodalmi betétekkel tarkítottuk: minden történelmi blokk után egy forradalomhoz kötődő verset olvastam fel, miközben korabeli fényképeket láthatott a közönség kivetítve.
A műsor különleges élményt jelentett mindnyájunknak. Számomra rendkívül megtisztelő volt olyan közönség előtt szavalni, amelynek soraiban sokan maguk is megélték az ’56-os eseményeket, mi több, életük legmeghatározóbb történésévé vált a forradalom, hiszen jelenlegi élethelyzetük, emigrációjuk, svédországi otthonra találásuk éppen emiatt következett be. Felemelő érzés volt ezekkel a sokat megélt idősekkel találkozni és az őket és minket, Kőrösi-ösztöndíjasokat összekötő eseményt, ezt az 56-os emlékestet együtt megélni, a történelmileg kulcsfontosságú és érzelmileg felkavaró folyamatokat felidézni. Úgy érzem, hogy a műsornak sikerült a helyi ’56-osok számára is segíteni múltjuk feldolgozását. Külön öröm volt, hogy sok fiatal és gyermek is részt vett a megemlékezésen, akik számára így talán könnyebb lett szüleik, nagyszüleik, dédszüleik életét – és saját sorsukat is megérteni.