A témát a szüreti batyus bálok ihlették; ennek alapján a mostani programra is mindenki hozott ételt s italt, amit megosztott a többiekkel. Került is az asztalra (illetve jelen esetben a pokrócra) mindenféle finom falat, amit a gyerekek persze azonnal megrohamoztak.
Az alkalomhoz illően szüreti totót állítottam össze a résztvevőknek, akiket nem lehetett félrevezetni még a fogós kérdésekkel sem. Mindenki tudta, hogy régen a szőlőt nem kalapáccsal ütötték, hanem lábbal taposták, és hogy Irsai Olivérrel ellentétben Erős Pista nem borfajta. A kvíz résztvevőit a játék végén szőlővel jutalmaztuk.
A délután kellemes hangulatban telt, kicsik és nagyok is jól érezték magukat. Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek önfeledten játszanak egymással a szabadban, arcuk portól és vidámságtól csillogott. Nem csoda, hogy a program végeztével alig lehetett őket hazaimádkozni.
Összességében elmondhatom, hogy érdeklődő, programokra és egymásra nyitott közösség él ebben a városban, akik most engem is maguk közé fogadtak.
