Júliusban intenzív magyar órákon vettek részt a São Paulo-i cserkész gyerekek. Fekete Péterrel 4 hét alatt heti két nap, napi 6-7 órában foglalkoztunk a 10-13 éves gyerekekkel. A júliusi alkalmakat megelőzte egy cserkész nap, ahol megismerhettük a gyerekeket, szüleiket és láthattuk, hogyan is zajlik egy ilyen nap Sao Paulóban. Sokat köszönhettünk Kiss Aliznak, az egyik cserkészvezetőnek és mentorunknak, Derani Jármy Andreának, mert rengeteg időt fektettek a júliusi alkalmak előkészítésébe, megtervezésébe, szervezésébe és lebonyolításába.
A gyerekek között voltak teljesen kezdők, de olyanok is, akik jobban beszélik a magyar nyelvet. Mivel mi nem beszélünk portugálul, így teljes mértékben magyarul zajlottak az órák. De talán az óra nem is igazán jó kifejezés. Inkább együtt tanulás játékos módon, közösségben, népdalokon, rajzokon keresztül. Nem volt egyszerű a kommunikáció, de az órákon mindig volt egy segítő. Derani Panni vagy Derani Péter, akik mind a két nyelvet nagyon jól beszélik és szükség esetén fordítottak portugálra. Viszont a legtöbb segítséget a magyarul már jobban beszélő gyerekektől vártuk és kaptuk is, ezért ők sokat fordítottak a többi gyerekeknek, többek között az ő segítségükkel néztünk magyar népmeséket is. Tanultunk magyar városokat, földrajzi helyüket, cserkésztörvényeket, vaktérképpel játszottunk, néztünk videókat Budapestről, Balatonról és Magyarországról. Ez a gyereknek különösen jó élmény volt, mert ez év januárjában a Rákóczi Szövetségen keresztül néhányan közülük ellátogattak Magyarországra. Magyarországra... A gyerek úgy tanulja meg az új szavakat, ahogyan hallja, sokszor a ragozatlan formát nem is ismeri. Az egyik kisfiú, Bruno, amikor kérdeztük Magyarország térképére mutatva, hogy mi ez, azt mondta: "Magyarországra", mindezt a piros-fehér-zöld csíkos pulcsijában. Hasonló szép pillanatokat tapasztalhattunk egy hónapon keresztül. A legkedveltebb játék a bújócska volt. Kiemelném, mert az első héten még magát a bújócska szót sem ismerték, a hunyó és a bújó fogalmakat pláne nem, valamint a számolással is nehézségek adódtak. Az utolsó két hétben viszont már magyarul kértek minket: "Bújócska! Még egyszer! Kérem szépen!". Persze mosolyogva "megengedtük" de csak ha magyarul számoltak! :)
Ezeknek a gyerekeknek a szülei már mind itt születtek Brazíliában, nagyszüleik viszont nagyon fiatal (akár egy-két éves) korukban jöttek el Magyarországról. Emiatt most már a magyar nyelv visszatanítása zajlik São Paulóban. De elmondható, hogy sokan beszélik jól a magyar nyelvet a huszonévesek és már a tizenévesek között is. A magyar órák tovább folytatódnak, bízunk benne, hogy jelentős eredményeket fogunk elérni.
(A júliusi intenzív órákról készült galéria is megtekinthető.)
