Az elmúlt években erre a kirándulásra Magyarországgal szomszédos országokból lehetett jelentkezni. 2016 őszétől nagy örömünkre a diaszpórában élőknek is lehetőségük adódott, hogy megismerhessék hazájuk, Magyarország nevezetességeit, így a világ minden tájáról érkeztek magyar fiatalok, felnőttek. A pályázati felhívás 10 és 25 év közötti fiataloknak szólt és kísérőiknek. Ősszel nehezen indultak a jelentkezések, a magyar egyesületek folyamatosan hirdették a kirándulás lehetőségét, végül nagy örömömre Svédországból szép számmal akadtak jelentkezők. 31-en voltunk a csapatban, ebből 24 gyerek, 7 kísérő. Mindenki tele izgalommal, kíváncsisággal készült. Svédország különböző, távoli városaiból állt össze csapatunk, így a svédországi gyerekek, szülők egymással is megismerkedhettek, barátságokat köthettek. A kiránduláson részt vettek Göteborgból, Uppsalából, Jönköpingből, Eksjöből, Mullsjöből és Malmöből.
Budapest egyik háromcsillagos szállodájában szálltunk meg és tíz napon át nagyon tartalmas programokon vettünk részt. Láttuk Budapest nevezetességeit, bent jártunk a Parlamentben, végigbarangoltuk a budai Várnegyedet, jártunk a Magyarság Házában, láthattuk Budapestet éjjel, színházi előadáson vettünk részt, a Fővárosi Nagycirkusz „Jégbezárt világát” is megcsodálhattuk. A Csodák Palotájában megtapasztalhattuk, tudatosíthattuk az életünkben jelenlévő fizikai törvényszerűségeket, az elektromosságot, a mágnesességet, az Univerzum csodáit. Megfogtuk, megismertük, kipróbáltuk! A Csillebércen szervezett Mini-olimpián 160 magyar fiatal vetélkedett a világ minden tájáról, ahol mindenki megmutathatta ügyességét, ahol a csapatszellem uralkodott. Tudtunk izgulni egymásért, a csapatunkért, szurkolni az új barátokért. A kiválóan megszervezett Mini-olimpián óriási volt a hangulat, a tavasz már jócskán kibontotta szárnyait, virágoztak az orgonák, magunkba szívtuk a virágok illatát, és csodás volt megélni, hogy bár akár 15.000 km is elválaszthat bennünket lakóhelyünktől, van egy közös bennünk: a magyar anyanyelv, a magyar kultúra szeretete, az érdeklődés és kíváncsiság Magyarország iránt. Találkoztunk ausztráliai magyarokkal, Walesben élő magyarokkal, franciaországi, spanyolországi, ausztriai magyar gyerekekkel, szülőkkel, kísérőkkel. Az élményt elmondani nem lehet. Míg várakoztunk a csapateredményekre, a csodás napsütésben hangosan szólt a zene, ölelkező fiatalokat láttunk táncolni fülig érő mosollyal. A budapesti programok helyszíneire tömegközlekedéssel mentünk, mely élmény volt nem csak a gyerekeknek, hanem a külföldön született kísérőknek is. Azonban nem csak a főváros nevezetességeit néztük meg. Tapolcán jártunk a Tavasbarlangban, láttuk a karsztvíz által létrehozott mészkő csodavilágát, a térhatású filmbemutatók elkalauzoltak egy titokzatos világba. Ezt követően a szomszédos településen a Muskátli Vendéglőben ebédeltünk, ahol a Magyar Kultúra Napján a helyi polgármester és néhány pedagógus kulturális műsorral készültek. Megmásztuk a Badacsonyt, láttuk a bazaltorgonákat, túravezető kalauzolt bennünket és élménydús előadást tartott. A gazdag programok teljességét felsorolni sem lehet, az élményt nehéz visszaadni, a székesfehérvári Bory várról, a szentendrei skanzenről, a hangulatos utcákról, a húsvéti kézművességről.
A látnivalók bőséges kínálata tárult elénk és éreztük, hogy ez az ország, ez a csöppnyi ország bővelkedik a szépségekben és ékszerdobozként csalogat bennünket. És mindezt tetézte, hogy találkoztak a magyar gyerekek egymással, új barátságok köttettek, s míg egy felnőttnek az ismerkedés talán 1-3 nap, nekik fél óra. Ölelik, szeretik egymást, játszanak, hangosan kacagnak, kuncognak, csibészkednek. Az első nap ismerkedési estje, az interaktív játékok mind hozzásegített, ha volt is kis izgalom bárkiben is, minden oldódott. Felnőttek, gyerekek együtt játszottak, nevettek.
Stumpf Anna, Göteborgban a Tavaszi Szél Egyesületnél tevékenykedő ösztöndíjas társam kérdőívet készített, hiszen kíváncsi volt a gyerekek, résztvevők élményeire, tapasztalataira, melyet eljuttatott minden résztvevőhöz. A kérdések kiterjedtek az alábbiakra: Melyik hely tetszett legjobban, mi volt a kedvenc időtöltésük, mi volt a legfurább étel, próbált-e ki új játékot, tanult-e új szót, kivel barátkozott össze legjobban svédországi magyarokon kívül, tetszett-e az időjárás, mi hiányzott legjobban Svédországból, s ha tehetné, visszamenne-e újból Magyarországra? A kérdőívet összegezve első helyen végzett a Balaton-felvidék. A badacsonyi, a tapolcai és a székesfehérvári program nyerte el mindenki tetszését, a budapesti látnivalók között az Országház volt nagy élmény sokak számára. A kedvenc időtöltés a Mini-olimpia, az ismerkedés, az esti játékok, a Csodák Palotája és éneklés a buszban. A legfurcsább étel a szilvás gombóc volt, de az ételek mindenkinek ízlettek. Az új játékoknál a Csodák Palotája végzett toronymagasan, majd a Mini-olimpia. Van, aki a „lakodalom” szóval bővítette magyar szótárát, de sajnos csúnya szavakkal is találkoztak gyerekek. Mindenki kiemelte az új ismeretségeket, új barátságokat. A spanyolországi és franciaországi gyerekekkel laktunk együtt, így nem csak a kirándulások, hanem a közös esti játékok is összekovácsolták a csapatot. A magyar tavaszi időjárás sok szavazatot kapott, hiszen a svédországi tavasz sokáig váratott magára. S hogy mi hiányzott Svédországból? A szülők, a házi kedvencek, a helyi barátok.
A válaszadók 90%-a egyértelmű igennel válaszolt, hogy visszamenne Magyarországra. Nemleges választ senki nem adott. S ha mehetnének a helyi barátokkal, mindenki menne Magyarországra kirándulni, a látnivalókért, a tájért, a gyönyörű városokért, az új barátokért. Külön kihangsúlyozták a szervezők kedvességét. Egy kislány szavait idézem: „Tizenhárom svédországi magyar gyerek már ismerte egymást a hällebergai Kékvirág Anyanyelvi Táborból. Sokat kirándultunk, jó volt a badacsonyi körtúra, sokat nevettünk, játszottunk az Olimpián Csillebércen, ahol az én csapatom a 2. helyen végett. A Bory vár is nagyon tetszett nekem.” Egy kisfiú szavai: „Jó volna ismét találkozni, azokkal a gyerekekkel, akikkel megismerkedtem, barátkoztam.” Egy másik résztvevő gondolatai: Budapesten, Magyarország fővárosában egy háromcsillagos hotel várt ránk, mind a 40 gyerekre és a felnőttekre. Ez volt a lakóhelyünk a következő hétre. Innen utaztunk el reggelente, és ide tértünk vissza délutánonként. Mert amikor éppen nem játszottunk vagy táncoltunk, akkor Magyarországot utaztuk körbe. Ezt a tábort azoknak ajánlom, akik Magyarország csodáit, kultúráját akarják megismerni. Azoknak is ajánlom, akik barátokat akarnak szerezni a világ minden pontjából.”
A svédországi jelentkezők koordinátora voltam, híd a jelentkezők és a Rákóczi Szövetség között. Mindenkiben sok kérdés felmerült a szervezés ideje alatt, különböző igények, apró részletek és mindenkiben nagy volt az izgalom. Valaki bátor volt egyedül indulni barátok nélkül, valaki kisebb közösséggel, valaki szülővel, de biztosan állíthatom, a kirándulás nagy élmény volt mindenki számára és csak sajnálhatja, aki nem volt ott. Én is köszönöm a göteborgi kísérőknek, az uppsalai kísérőknek a jó hangulatot, hogy igazi csapattá kovácsolódtunk össze, hogy figyeltünk egymásra, a tartalmas beszélgetéseket, a nevetéseket. Köszönöm a göteborgi Tavaszi Szél Egyesület segítségét is a szervezésben.
