Először ünnepelhetett az azúrparti magyarság hivatalos keretek közt, hogy méltón tisztelegjen bátor hőseink előtt, kik halált megvető módon harcoltak egy szebb jövő reményében. Nagy örömmel töltött el minket, hogy sokan eljöttek a rendezvényre, a műsor kezdetéig többször kellett új székeket behozni, hogy legyen hely mindenkinek. Igyekeztünk a helyszínt is meghitté tenni és úgy feldíszíteni, hogy a piros-fehér-zöld színek sokfelől visszaköszönjenek. Nagy, papírból készült kokárdák, képek, nemzeti színű gyertyák és magyar zászlók tették teljessé a kompozíciót.
A tartalmas délutánt Riz Laura és Botos Zsolt, csak erre az alkalomra átdolgozott, könnyeket előcsaló magyar dallal nyitotta meg, majd Christiane Amiel-Dinges, a nizzai Polgármesteri Hivatal főtanácsosa vette át a szót és emelte ki, hogy az utóbbi időben egészen új lendületet vett a franciák és magyarok közötti kapcsolat. Ezután az egyesület elnöke, Dabizs Mercédesz mondott ünnepi beszédet, őt pedig két bátor kis vitéz követte: verset szavaltak a fiúk március 15-ről és a vitézi életről. Tőlük a szót a rendezvény díszvendége, dr. Szili Katalin vette át, beszédében kiemelte a magyar nyelv megőrzésének jelentőségét és az összetartozás fontosságát. A legidősebb korosztály képviseletében anya és lánya következett: először a 95 éves Erzsébet foglalta össze a forradalom eseményeit, majd Krisztina kezdte el egyedül szavalni a Nemzeti Dalt, amit aztán a közönséggel közösen fejezett be – igazán megindító pillanat volt. Ezek után egy általam összevágott filmes összefoglalót nézhettek meg a jelenlévők, mely bemutatta a forradalom és a szabadságharc főbb állomásait, egy-egy érdekességgel kiegészítve.
A színpad ezt követően Havasi Jánosé lett, aki Párizsból érkezett, hogy megtisztelje ünnepségünk és egy érdekfeszítő előadást tartson nemzetünk hőse, Petőfi Sándor halálának körülményeiről és az azt övező mítoszról. Őt ismét Riz Lauráék duója követte, majd a programot mintegy keretbe foglalva, ismét két ifjúé volt a főszerep: magyar zászlót lobogtatva, karddal a kézben álltak ki a népes tömeg elé és mondták el büszkén szavalataikat. Őket kiegészítve a négy gyermek ajándékul a vendégeknek kokárdát és a kinyomtatott 12 pontot és a Nemzeti dalt adta emlékbe. Az ünnepséget végül a Himnusz közös eléneklésével zártuk.
Az est további részének főszereplői a telepakolt asztalok voltak: megannyi finomság várta az egybegyűlteket: tipikus hazai ízek és a mediterrán konyha jellegzetességei is jelen voltak.
A hivatalos program végeztével kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol az egyesület tagjai Havasi Jánossal és Szili Katalinnal egyaránt szóba elegyedhettek ugyanúgy, ahogy az ’56-os piros kabátos lánnyal, hiszen Koszmovszky Edina is eljött ünnepségünkre.
Nemzeti ünnepünk hivatalos napján, szerdán, a tavalyi megemlékezés helyszínén, a helyi Frei kávézóban gyűltünk össze, amelyet itt rendszerint csak a „nizzai Pilvaxként” emlegetünk. Finom kávé társaságában olyan elmerülten beszélgettünk, hogy már csak a zárórára lettünk figyelmesek.
Pontosan egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuját a kávéház, ami akkor zsúfolásig megtelt magyarokkal. Akkor valami elkezdődött, ami végül ezen a szép hivatalos ünnepségen teljesedhetett ki.
