1956 témájára mai napig másként gondol az idősebb generáció, aki átélte és részt vett a forradalomban, mást jelent a fiatalabbaknak, akiknek évtizedekig beszélniük sem szabadott róla, csak otthon és suttogva, és megint mást a még fiatalabbaknak, akik csak a kötelező iskolai megemlékezéseken találkoznak vele.
Meg lehet magyarázni a gyerekeknek a kommunizmusba rekedt ’50-es évek Magyarországának fojtogató lelkületét? Vajon el lehet érni, hogy bele tudják élni magukat, milyen is volt az akkori valóság, ami ellen az akkori fiatalok tiltakoztak, hogy ne csak száraz történelemórai jegyzetanyag és egy távoli, érthetetlen kuszaság legyen számukra az ’56-os eseménysorozat?
Erre az embert próbáló feladatra vállalkozott Tóth Péter Lóránt, aki magát csak versvándorként definiálja, és akit kanadai turnéja során Montreálban is köszönthettünk. A civilben eredetileg történelem szakos tanár, aki missziójának tekinti, hogy a szórvány és a diaszpóra fiataljaival megismertesse, megszerettesse a verseket, hozzánk Forr-A-Dalom című, az ’56os forradalmat újfajta köntösben bemutató műsorával érkezett.
A montreáli református templom közösségi termében összegyűlt közönség igazán vegyes képet mutatott: mindhárom, fent említett generáció képviseltette magát – az eltiport forradalom megélői, a következményekről hallgatni kényszerülők, és a már Kanadában született gyerekek is, akiknek az egész téma távoli és homályos.
Egy valódi versvándort azonban nem lehet zavarba hozni sem a egyes összetételű közönséggel, sem a tengerentúli utazással járó időeltolódás kellemetlenségeivel.
Tóth Péter Lóránt, hogy kézzelfogható közelségbe hozza a gyerekekhez a kommunizmus erőszakos kisajátításait, már az előadás legelején elkobozta a közönség értéktárgyait, általános felhördülés közepette.
Majd roppant érzékletesen és egyszerű példákkal szemléltetve bemutatta, hogyan telepedett rá a rendszer az átlagember életére, milyen fokú félelem, gyanakvás és bizalmatlanság mételyezte meg a mindennapokat. Versrészleteken keresztül fejezte ki mindazt a kétségbeesést, frusztrációt amely az emberekben felgyülemlett - egy olyan világban,ahol kevés kiváltságosé volt minden, nem voltak jogok, és ahol az emberek nem csak a besúgóktól, de önmaguktól is féltek - hiszen tudták, bárkit meg lehet úgy kínozni,hogy akármilyen papírt aláírjon. Olyannyira valószerűen jelenítette meg ezt a rosszemlékű időszakot, hogy valóban megkönnyebbülést hozott a forradalom kitörésének híre, és legszívesebben már mi, a közönség tagjai is indultunk volna a Bem térre tüntetni. Külön hangsúlyozta a 18 éven aluli fiatalok szerepét a harcokban, a legapróbb részletekig bemutatva azt - például milyen vicceket adtak szájról-szájra a Sztálin szobor ledöntését követően - így a gyerekekhez is karnyújtásnyi közelségbe tudta hozni a dicsőséges két hét eseményeit. A műsort gazdag képi anyag és korabeli filmrészletek tették színesebbé.
A komor folytatást, a forradalom leverését és megtorlásokat is részletekbe menően lefestve az előadás mégis pozitív üzenettel zárult: becsüljük meg a szabadságunkat, hogy a sok fiatalon kioltott élet ne legyen hiábavaló, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt rejtett tehetségeink kibontakoztatására ezáltal tegyük szebb hellyé a világot.
Hiszen az élet győzedelmeskedik a halál felett.
