Az érdeklődő szülőket és nagyszülőket a cserkészek kórusa fogadta ráhangoló, karácsonyi énekekkel. Ezt követően Pethő Krisztina, KCSP ösztöndíjas – aki gondoskodott a műsor összeállításáról – szólt pár szót a jelenlevőkhöz a cserkészek nevében. Köszöntőjében kiemelte: a cserkészek nagy szeretettel készültek műsorukkal, melyet ajándékul szánnak az érdeklődő közönségnek és amely karácsony igaz jelentésére igyekszik felhívni a figyelmet – a szeretet a legnagyobb ajándék. Ezt követően Nt. Tamásy Éva, evangélikus lelkész egy rövid imával és egy csodálatos történettel ajándékozta meg a hallgatóságot és a cserkészekhez is ezzel szólt. János evangéliumának harmadik fejezetének azon részét emelte ki, amely arról szól, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta néki”. Erre a szentírási részre fűzte fel ünnepi beszédét, amelyben elmesélte egy olyan kisgyermek Jézusnak címzett szívszorító levelének történetét, aki nagyon szegény családban él és nem kér mást, csak meleget és élelmet karácsonyra. A történettel a karácsony egyik jelentőségére, a segítségnyújtásra hívta fel a figyelmét a jelenlévőknek és kérte, hogy hazatérve vigyék magukkal Krisztust, bármerre is járnak.
Ezt követte a cserkész csapatok által előadott műsor, melyben a kiscserkészektől egész a regösökön át a cserkészvezetőkig, mindenki a saját szerepében hódolt a kis Jézus előtt, akinek a születését rövid betlehemessel jelenítették meg. Ki angyalként, ki pásztorként, vagy éppen királyként, énekesként, illetve József vagy Mária szerepébe bújva fejezhette ki tiszteletét a kis Jézus előtt.
Nem csak a sötét templomban áradhatott szét a fény, ahogy az angyalok bevonultak a templomba a kis mécseseikkel, hanem, aki nyitott szívvel vett részt az ünnepségen, már ekkor szívébe engedhette azt a fénysugarat, amely felé az adventben egyre szaporodó gyertyák fénye vezetett és karácsonykor ragyog a legfényesebben. A fényt, mely az emberek megváltását hozta el a világba.
Miután a cserkészek dalokkal és versekkel megjelenítették a szenteste történéseit, Mezei András atya, mint házigazda is szólt pár szót az ünneplő közösséghez. Beszédében felhívta a figyelmet: „nem az ajándékozásról szól a karácsony, hanem arról, hogy mennyire tudunk szeretni és mennyire tudunk odafigyelni családtagjainkra”. Beszédében ő is elmesélt egy novellát, melynek címe „Melyiket a kilenc közül?” – egy olyan nagy családról szól, ahol a kilencedik gyermek születésénél az édesanya meghal. Az anya nélkül maradt nagycsalád következő karácsonyáról szól a történet, amely alatt a család tagjai a legkisebbtől a legnagyobbig felfedezik, hogy az örömöt az egymással töltött idő adja, az igazi értékeket pénzen nem lehet megvásárolni. Az igaz értékekkel összefüggésben dicsérete a plébános a helyi magyar családokat, a szülőket, amiért a magyarság megtartásával és átadásával értékeket képviselnek és adnak át a jövő nemzedéknek.
Ez után a két csapatparancsnok, Stróber Ilona, a 34. számú Zrínyi Ilona leány cserkész csapat vezetője és Csajka Tamás, a 14. számú Görgey Artúr fiú cserkész csapat vezetője átadta a budapesti Ballassi Intézet okleveleit azoknak, akiket a magyar nyelv és a magyarságismeretben való jártasságukért az intézet dicséretben részesített. Név szerint: Gyermán Mónika, Kovács Erika, Linder Katica, Pigniczky Enese, Szigeti Julianna, Tamásy Viola, Juhász András és Somogyi Ferenc kapott oklevelet.
Ezt követően, néhány köszönő szó után, a cserkészek mindenkit meghívtak egy szerény szeretetlakomára a Szent Imre templom dísztermébe, ahol kötetlen beszélgetésekre is sor kerülhetett és ki-ki megkóstolhatta a cserkészek, illetve a szüleik által sütött finomabbnál-finomabb süteményeket.