Írd meg nekünk egyetlenegy mondatban, hogy mi és miért tetszett Neked a legjobban ebből az újságból! Ez lehet egy cikk, egy kép, egy bekezdés, egy mondat, egy szó… bármi! Add át a választ Ernő atyának vagy küldd el nekem a megadott e-mail címre! A válaszokat összegyűjtjük és decemberben Ernő atya kisorsol egy nyertest, akinek száz euró értékű ajándékkosár lesz a nyereménye, ami által a nyertes akkor is „hazaviheti a magyar szót”! Akinek nem kedvez a sorsolási szerencse, az sem marad díjazatlanul: mindenki, aki a játékban részt vesz, de a fődíjat nem nyeri el, vigaszdíjat kap! Ugye kár lenne ebből kimaradni? Várjuk a válaszokat december végéig, hogy a főnyereményt betehessük valakinek a karácsonyfája alá! – így szólt a játékfelhívásom szövege, amit nyomtatott formában is mindenki kézhez kapott a budapesti kiadású Keresztény Élet hetilap 2016. év folyamán megjelent lapszámai mellé. A játékra szépen érkezgettek a jelentkezések, minden várakozásomat felülmúlta a játszási hajlandóság! Volt gyerekjelentkező is – akinek igazán nagyon megörültem –, és olyan család is akadt, amelynek két tagja is részt vett a játékban. Különösen örömmel fogadtam azok jelentkezését, akiket személyesen nem ismertem, hiszen ez azt bizonyította számomra, hogy nem – vagy nem csak – a közöttünk fennálló közeli ismeretség vagy barátság indította a közösség tagjait a játékra való jelentkezésre. Volt olyan játékosunk is, aki egynél lényegesen több szelvénnyel jelentkezett.
Miközben a felső-ausztriai magyarok a játékkal foglalatoskodtak, jómagam hangyaszorgalommal gyűjtöttem Budapesten a könyveket, DVD-ket, 2017-es kalendáriumok és forgatós falinaptárak százait. Végül az ötven kilogrammnyi összsúlyú „magyar szó” helyszínre szállításáról is gondoskodtam (természetesen vonaton, természetesen több részletben). Merthogy a sorsolás napján, december 25-én, vasárnap a karácsony napi ünnepi szentmise alkalmával a linzi Jó Pásztor-templomban megjelent hívek közül senki nem távozott ajándék nélkül, még a játékban részt nem vevők sem!
De mi történt valójában? Elmondom máris!
A szentmise után először is – sorsolás nélkül – átadtam két különdíjat: egyet a legifjabb jelentkezőnek, a 11 éves Korovljevic Andrejnak és egyet a Linzben tanulmányokat folytató Petkov Kuszler Krisztina teológusnőnek, aki nagyon sok válaszszelvénnyel vett részt a játékban. Ezután következett el a fődíj kisorsolása. Szabó Ernő atya, miután jól összekeverte a játékszelvényeket, Kiss Irénke szelvényét húzta ki a nemzeti színű szalaggal átkötött üvegedényből. Így a képes albumot (Lukácsovits Magda Fidem pinxit – A hitet festette című életműalbumát), egy DVD-t (Maksay Ágnes Márton Áron boldoggá avatási pere I–III című háromrészes dokumentumfilmjét), egy Reményik Sándor-verseskötetet (Valaki értem imádkozott), egy Dsida Jenő-verseskötetet (Édesanyám keze), egy Toldi-regényt (Sumonyi Zoltán: Vitéz nagyfalui Toldi Miklós), egy 2017. évi Katolikus Kalendáriumot, egy 2017. évi forgatós felnőtt- és egy forgatós gyermek-falinaptárat tartalmazó „magyarszó-kosarat” a csíkkarcfalvi születésű, ma a felső-ausztriai Windernben élő nagymama vihette haza (képünkön).
A játék kiírásában tett ígéretemnek megfelelően mindazon játékosokat, akiknek nem kedvezett a szerencse, kivétel nélkül mind a magyar szó hazavitelét ugyancsak lehetővé tevő vigaszdíjjal: 2017. évi könyvkalendáriumot, 2017. évi felnőtt- és gyermek- forgatós falinaptárat tartalmazó csomaggal kárpótoltam.
A csomagokhoz oklevél helyett Lukácsovits Magda A betlehemi pásztorok című festményalkotását ábrázoló képeslapot mellékeltem, amelyek mindegyikére, saját kezűleg, azonos szöveget írtam, ezt: „Köszönöm, hogy nemcsak most vitted haza, hanem máskor is őrzöd otthon és mindenütt a magyar szót.”
Mielőtt azonban az ünnepi és új évi jókívánságaimmal elbúcsúztam volna a felső-ausztriai magyaroktól, még volt a tarsolyomban egy nagyon fontos mondandóm. „Bizonyára Önök is rájöttek arra, hogy ennek a felhívásnak, hogy Vidd haza a magyar szót!, van egy a játékon túlmutató nagyon fontos üzenete, nevezetesen, hogy: Szeressék a magyar szót! De hiszen ezt Önöknek nem is szükséges mondanom, hiszen Önök ezt pontosan tudják, azért vannak itt!” – hangoztattam, és megajándékoztam mindenkit egy-egy 2017-es gyermek- és felnőtt- forgatós falinaptárral, amit szentmise után személyesen adtam át mindenkinek.
Személyes elgondolás alapján, személyes kíváncsiságból fakadóan, teljes mértékben egyéni szervezésben hívtam játékra az embereket, mert osztom George Bernard Shaw gondolatát, miszerint „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” És mert kíváncsi voltam, az anyaország fővárosától félezer kilométernyire élő honfitársaim mit találnak vonzó tartalomnak egy budapesti kiadású hetilapban. De legfőképpen azért, mert az anyanyelv megőrzésére, magyar nyelvű kiadványok lapozgatására akartam ösztönözni őket. És milyen érdekes, hogy a nyertes Kiss Irénke válasza mennyire rímelt e szándékra és törekvésre! Játékra jelentkezésében egy 2016. márciusi Keresztény Élet-lapszámban találta meg a szívének legkedvesebb szavakat, mely az ő indoklásával együtt így hangzik: „Magyarul gondolkozni és magyarul élni. Azért ragadott meg ez, mert mi is igyekeztünk ezt betartani.”
Köszönöm, kedves linziek és Linz környékiek, hogy együtt játszhattunk, és a játékból, valamint egymásból olyan sokat meríthettünk!
