A kántálást megelőzte a karácsonyi bolhapiac, ahol a fiatalabbak adhatták el, vagy épp cserélhették megunt, magyar nyelvű könyveiket, játékaikat, kártyáikat, CD-jüket vagy DVD-jüket. Így gazdát cserélhetett például magyar focis kártya és a Pál utcai fiúk, vagy így kerülhetett az ikonikus Gőgös Gúnár Gedeon című mesekönyv olyan családhoz, akiknek még nem volt meg. A vásár nemcsak azért volt jó, mert a gyerekek és szülők remek karácsonyi ajándékokat tudtak venni, hanem mert a gyerekeknek alkalmuk nyílt a piaci mesterség különböző fogásait is gyakorolni a portékák beárazásával, eladásával, és az elmaradhatatlan alkudozással. Jómagam egy rövidebb egyezkedés után a Magyar Kvíz nevű társasjátékot szereztem meg, amit alig várok, hogy kipróbáljunk a következő Társasjáték Klubunk összejövetelén.
A bolhapiac után következett a kántálás, ahol az éneklés mellett ki-ki elmesélte fiatalkora kántálással kapcsolatos élményeit: ahogy a lépcsőház 3. emeletéről dobálták le a filléreket a gangra az éneklő gyerekeknek, vagy miként kellett elzavarni az udvarról a kutyákat, akiknek az ugatása miatt alig lehetett hallani a kántálókat. Az estet batyus vacsora zárta, volt minden, mi szem-szájnak ingere, székelykáposzta, töltött fasírt, tésztasaláta, pörkölt nokedlivel, mákos bejgli, diós bejgli, túrós és almás süti, na és persze az elmaradhatatlan forralt bor.
