Az egyórás megemlékezésre, amely a Vitézi Rend szervezésében valósult meg, nemcsak az észak-angliai magyar közösség tagjai voltak kíváncsiak. Tiszteletét tette többek között Eddie Newman, Manchester alpolgármestere, valamint a manchesteri magyar konzul, Baron Frank, továbbá a lengyel közösség is szép számban képviseltette magát az eseményen.
Lósy Szabolcs, a Vitézi Rend oszlopos tagja alig múlt tízéves, mikor kitört a forradalom. Ő maga is aktívan részt vett a harcokban. Megrendítően alapos leírást kaphattak a megemlékezők a hatvan éve történtekről, amelyet ő testközelből élt át és túl. Beszédében magyar honfitársai nevében is köszönetet mondott az angol társadalomnak, hogy segítették az akkori magyar menekülteket új otthonra találni a szigetországban. Az ünnep fényét tovább emelte Szakály Éva néni által tolmácsolt, saját Ostrom c. verse – e költeményből származik a címbéli idézet is. A vers később angol nyelvű fordításban is elhangzott, igen lenyűgöző előadásban. Csige Ildikó éneke és a Folktone Banda játéka szintén megható percekkel ajándékozta meg a közönséget. Ördög Ottilia a manchesteri magyar fiatalok nevében osztotta meg lelkesítő gondolatait magyar és angol nyelvű beszédében. Horváth Balázs pedig a Vitézi Rend képviseletében díjazta a manchesteri magyar közösség kiemelkedő munkát végző tagjait.
A műsort követően koszorúzásra került sor az ismeretlen katona emlékművénél. A Vitézi Rend mellett a Zsigmond Király Magyar Iskola, a manchesteri magyar közösség, valamint a manchesteri magyar fiatalság is tiszteletét fejezte ki az ’56-os magyar hősök iránt egy-egy koszorú elhelyezésével. A Kossuth Lajos azt üzente kezdetű nótát, majd az esemény zárásaként a Szózatot már egy emberként énekelték az egybegyűltek.
Az ünnepség kétnyelvű volta miatt (magyar és angol nyelven is elhangzottak a beszédek, versek többsége, illetve lengyelül is köszöntöttük a megjelenteket) számos arra járó helyi lakos és turista is érdeklődött a rendezvény iránt. Ez külön büszkeséggel töltötte el az itteni magyarságot.
Utunk ezután a Saint Augustine katolikus templomhoz vezetett. A templom ad otthont a manchesteri magyar klubnak, ahol a közösség tagjai által készített finom gulyásleves és almás pite várta az odalátogatókat, a Folktone Banda pedig egészen napnyugtáig muzsikált nekünk.
Meghatározó és feledhetetlen élmény marad számomra a manchesteri megemlékezés. Nemcsak azért, mert az a megtiszteltetés ért, hogy az esemény nyitó szavait jómagam intézhettem a közönséghez, valamint magyar és angol nyelven konferálhattam a műsor alatt, hanem leginkább azért, mert a manchesteri magyar közösség által egy teljesen új dimenziója nyílt meg előttem mind az ’56-os eseményeknek, mind magának az emlékezésnek. Megtapasztalhattam, milyen megindító a diaszpórában ünnepelni október 23-a évfordulóját. Nagy öröm számomra, hogy részese és segítője lehettem a megvalósulásának. Szívből köszönöm a magyar közösség minden tagjának, hogy szabadidejüket nem sajnálva, áldozatos munkájukkal színvonalas megemlékezést szerveztek az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére.
