Előadás nemzetegyesítő imádságunkról
Az esemény, amelynek a Heilige Familiekerk adott otthont a holland fővárosban, és amelyen a Hágai Magyar Református Gyülekezet tagjain kívül a StiHon Alapítvány és a Hollandiai Magyar Szövetség is képviseltette magát, ünnepi istentisztelettel kezdődött. Ezen Van Bolhuis-Szabó Emőke, a Hágai Magyar Református Gyülekezet lelkésze beszélt Johann Sebastian Bachról, akinek az idén márciusban ünnepeljük születésének 340. évfordulóját, és akinek több szerzeménye szerepel a református énekeskönyvben is.
A lelkipásztor prédikációja arról szólt, miért fontos, hogy megbocsátás éljen a szívünkben, harag és bosszúállás helyett. Az istentisztelet végén a gyülekezet közösen énekelte el a magyar Himnuszt. Az alkalmat szeretetvendégség követte, majd Deuten-Makkai Réka, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör elnöke köszöntötte a vendégeket.
Ezek után dr. Petrányi-Szöőr Anna, a Hímezz Magyarra Alapítvány elnöke mutatta be a közönségnek a Körbeölelt Himnusz naptárt, amelyből ajándékba is hozott a gyülekezetnek. Mint elmondta, a Körbeölelt Himnusz kiállítás, és az ennek a tárlatnak az anyagából készült naptár ötlete a magyar kultúra napjára készülődve született meg benne.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát, és jelölte meg azt dátummal.
– Amikor 2023-ban ennek az eseménynek a kétszázadik évfordulójára készültünk, arra gondoltuk, hogy milyen szép lenne ennek hungarikumnak számító mezőkövesdi motívumokkal örök emléket állítani – idézte fel az ötlet megszületését a vendég. Az elképzelést a mezőkövesdi matyó származású Árvai Erzsébet népi hímző, a Hímezz Magyarra Alapítványt alapító kolléganőnk valósította meg gyönyörűen, elkészítve hat darab táblaképet, melyeken a Himnusz első versszakát veszik körbe a matyó motívumok.
Később elkészült további kilenc, a Himnuszt körbeölelő hímzés is, így a sorozat időrendben mutatja be a mezőkövesdi matyó hímzés fejlődéstörténetét a kezdetektől napjainkig. Ennek megfelelően a sor az 1850 előtti, piros-kék színekkel varrott ó matyótól addig a színes mintáig terjed, amit manapság általában matyónak ismer a nagyközönség. Az öreg kék alapra festett motívumok az 1810-es évekig jellemezték a helyi hímzések világát, utána következett az úgynevezett habos-piros, majd a zöld és a fehér alapszín.
Dr. Petrányi-Szöőr Anna beszélt arról is, miért nevezzük nemzeti, vagy nemzetegyesítő imádságnak a magyar Himnuszt, mit jelent a vers pozsonyi harangszóval hangsúlyozott szakralitása és hogyan érződik a „bércre hágó, völgybe szálló" romantikus költemény, s verbunkost idéző megzenésítés egységében.
Szó esett a szatmárcsekei remete, Kölcsey Ferenc és reformkori kortársainak érdekes életéről, a Himnusz születésének körülményeiről, a megzenésítés kapcsán az 1844-es „Hymnus-pályázat” történetéről is.
A közönség nagy érdeklődéssel követte nyomon az előadást, és a végén számos kérdést is intézett az előadóhoz.
