Fordítóverseny Villa Ángelában
2025. márciusában nemzeti ünnepünkre készülvén fontos kihívást valósított meg a Villa Angela-beli magyar közösség: fordító-versenyt szerveztek Petőfi Sándor költeményeinek spanyol nyelvre ültetésére. A fordítóversenyt elsősorban az indokolja, hogy a helyi magyarság identitását ugyan őrzi, de nyelvében már asszimilálódott: ők spanyol ajkú magyarok.
Az 1932-ben alapított Magyar Házban minden évben megemlékeznek a nemzeti szabadságharcra, és az idei évtől már Petőfi-versek is elhangoznak a megemlékezésen, mindkét nyelven.
A felhívás szerint a jelentkezők három Petőfi-költemény fordítására vállalkozhattak. A Szabadság, szerelem, és a Nemzeti dal esetében már több kiváló spanyol műfordítás is létezik, a harmadik, Mit nem beszél az a német című vers azonban kevésbé ismert, spanyol fordításról nem tudunk.
A felhívásra összesen 11 műfordítás érkezett. A zsűri a három legkiválóbb műfordítást választotta ki, és a fordító maga szavalta el a helyi megemlékezésen. Az alábbiakban a legkiválóbbnak választott fordítások olvashatók.
Poemas de Petőfi en español
Concurso de Traducción en Villa Ángela
En marzo de 2025, en preparación para nuestra fiesta nacional, la comunidad húngara de Villa Ángela llevó a cabo un importante desafío: organizaron un concurso de traducción de los poemas de Sándor Petőfi al español.
La principal razón para este concurso de traducción es que, aunque la comunidad húngara local conserva su identidad, ya se ha asimilado lingüísticamente: son húngaros de habla hispana. En la Casa Húngara, fundada en 1932, cada año se conmemora la lucha por la libertad nacional, y a partir de este año, también se recitarán poemas de Petőfi en ambas lenguas.
Según la convocatoria, los participantes podían traducir tres poemas de Petőfi. "Libertad y amor" y el "Canto Nacional" ya cuentan con varias excelentes traducciones al español, pero el tercero, "¿Qué no dice ese alemán?", es menos conocido, y no existe una traducción al español.
En total, se recibieron 11 traducciones. El jurado seleccionará las tres mejores, y los traductores tendrán la oportunidad de recitarlas durante el acto conmemorativo local. A continuación, se presentan las tres traducciones seleccionadas como las más destacadas.
|
Petőfi Sándor (Pest, 1847. január 1)
Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. |
Claudia Ruiz Días (traductor, Villa Ángela, 2025)
Libertad, Amor! Necesito estos dos. Por mi amor me sacrifico la vida, Por la libertad me sacrifico mi amor. |
|
Petőfi Sándor (Pest, 1848. március 15.) Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |
Manuel Kiszur (traductor, Villa Ángela, 2025) CANCIÓN NACIONAL
De pie húngaro, la patria os llama Es el momento, ahora o nunca! Seamos esclavos o libres? Ésta es la pregunta, tu eliges Al Dios de los húngaros Juramos Juramos que esclavos más No seremos
Hasta ahora fuimos esclavos Nuestros antepasados malditos Que vivieron y murieron libres No pueden descansar en tierra de esclavos Al Dios de los húngaros juramos Juramos que esclavos más No seremos
Hombre granuja de ningún lado, Que ahora, si es necesario, se atreva a morir Más preciada su andrajosa vida Como el honor de la patria Al Dios de los húngaros juramos Juramos que esclavos más No seremos
La espada es más brillante que las cadenas Adorna mejor los brazos Y sin embargo, llevamos cadenas Aqui contigo, nuestra vieja espada Al Dios de los húngaros juramos Juramos que esclavos más No seremos
El nombre húngaro volverá a ser hermoso Digno de su vieja reputación Lavemos la vergüenza De los siglos malpasados! Al Dios de los húngaros juramos Juramos que esclavos más No seremos
Donde nuestras tumbas se levantan Nuestros nietos se postran Y, con una canción de bendición Dicen nuestro santo nombre Al Dios de los húngaros juramos Juramos que esclavos más No seremos
|
|
Petőfi Sándor (Pest, 1848 május)
Mit nem beszél az a német
Mit nem beszél az a német, Az istennyila ütné meg! Azt követeli a svábság: Fizessük az adósságát.
Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére!...
Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja.
Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ők izennek, Kik egy nyúlra heten mennek.
Lassan, német, húzd meg magad, Könnyen emberedre akadsz; Ha el nem férsz a bőrödbe', Majd kihúzunk mi belőle!
Itt voltatok csókolózni, Mostan jöttök hadakozni? Jól van hát, jól van, jőjetek, Majd elválik, ki bánja meg.
Azt a jó tanácsot adom, Jőjetek nagy falábakon, Hogy hosszúkat léphessetek, Mert megkergetünk bennetek.
Fegyverre nem is méltatunk, Mint a kutyát, kibotozunk, Ugy kiverünk, jobban se' kell, Még a pipánk sem alszik el!
|
Joel Simon (traductor, Villa Ángela, 2025)
LO QUE NO DICE ESE ALEMÁN...
Lo que no dice ese alemán, ¡Que lo parta un rayo! Lo que exige la germanidad: Que paguemos sus deudas.
Si lo hiciste, págalo también, Aunque te cueste la lengua, Aunque te mueras en el intento, ¡Al diablo con todo!...
Y si no pagamos, Dice que ¡ay de nosotros!, Guerra enviará contra los húngaros, Y ocupará nuestro país.
¡Ocupa a tu maldita madre, Pero no a nuestra patria!... ¿Guerra nos declaran ellos, Que siete van a cazar un conejo?
Despacio, alemán, tómatelo con calma, Fácilmente te encontrarás con tu igual; Si no cabes en tu piel, ¡Nosotros te sacaremos de ella!
¿Vinieron a besuquearse, Y ahora vienen a guerrear? Está bien, está bien, vengan, Ya veremos quién lo lamenta.
Este buen consejo les doy: Vengan en zancos grandes, Para que puedan dar pasos largos, ¡Porque los haremos correr!
Ni siquiera los dignamos a las armas, Como a los perros, los azotaremos, Así los golpearemos, no hace falta más, ¡Y ni siquiera se nos apagará la pipa! |
