Január 31-én, pénteken délután érkezett meg a csapat a helyszínre, ahol először mindenki megkereste a hálótermét és előkészítette fekhelyét. Szivacsok és hálózsákok kerültek elő a bőröndökből és túratáskákból, melyek három éjszakán át biztosították mindenki nyugodt álmát.
A nap további részében a gyerekeknek szabad foglalkozás, játék volt a program lefekvésig. Takarodó után pedig a tábor vezetői és önkéntesei megbeszélést tartottak az elkövetkezendő napok gördülékenysége érdekében.
Másnap már mindenki a reggel hét órás ébresztőre kelt, és elkezdődtek a programok a reggeli tornával. Torna után szobaszemle következett, melyet mindenki, a pontozásra való tekintettel, lelkesen hajtott végre. A szemlét a zászlófelvonás és a nap menetrendjének ismertetése követte.
Ezután reggeli, majd az első foglalkozás, melyben a gyerekek a Leonardo híd működésével ismerkedhettek meg, és mindenki elkészíthette a saját makett hídját. A délelőtti foglalkozás után az ebéd, majd egy rövid pihenő és szabad tevékenység következett, melyben a fiatalok olvashattak, játszhattak.
A délutáni program első része egy rövidebb túrából állt, mely egy közeli patakmenti ösvény bejárását jelentette. Útközben az erdő nyomait vizsgálták, majd a menedéképítésről kaptak ismertetést a gyerekek. A túra után mindenki kifáradva tért vissza a szállásra, ahol egy rövid előadást hallgathattak meg Magyarország néprajzáról, tájépítészetéről és Kós Károly építészeti munkásságáról.
Ezt követte a rovásírással való ismerkedés, ahol megtanulhatták a rovás ábécét, és titkos üzeneteket írhattak egymásnak. A nap következő pontja a vacsora, majd a napzáró tábortűz, mely játékokkal, dalokkal, mókával telt. A tartalmas nap után mindenki fáradtan tért meg hajlékára.
A tábor harmadik napja hasonlóan az előzőhöz indult: ébresztő, torna, szemle, zászlófelvonás és reggeli. Ennek a napnak a fő programja egy hosszabb, embert, azaz cserkészt próbáló túra volt a közeli hegyre, Galtymore csúcsának irányába. Mindenki felhúzta a túrabakancsot és széldzsekit, és nekivágott a hegynek.
A túra felfelé vezető szakaszában hűvös, erős szél és borús ég nehezítette a körülményeket, de mindenki bátran állta ezt a megpróbáltatást, és sikeresen eljutott a kijelölt pontig. Innentől mintha jutalmul érkezett volna a napsütés, és a zord ír táj szépsége is kárpótolta a cserkészeket.
A visszaúton már mindenki jókedvűen és a kalandtól kimerülten ballagott. Egy bátor csapat pedig letérve a kitaposott ösvényről, a vad növényzeten átvágva haladt lefelé. A túrát a jól megérdemelt ebéd és pihenő követte, néhányan még focizni is kimentek a napsütéses udvarra.
Ezt követően a programban Kós Károly írói tevékenysége került előtérbe, és a kalligráfia tudományába nyerhettek belátást a cserkészek, majd ezt ki is próbálhatták töltőtoll használatával. A foglalkozás után vacsora, majd tábortűzi játékok következtek, egy kis zenei előadást magában foglalva, ahol a cserkész gyerekek egy csapata játszott egy rövid kis dalt.
A takarodó előtt a gyerekek meglepetésére még egy éjszakai kihívás következett, melyet az udvaron teljes sötétségben fény pálcákkal játszottak, és amely hatalmas sikert aratott a táborozók között.
A tábor utolsó napja szintén a cserkészrend szerint haladt: reggeli torna, zászlófelvonás és reggelizés. Majd a délelőtti foglalkozás következett, amiben a Varjúvárnak, Kós Károly házának makettjét építették meg, és emellett kis könyveket kötöttek, amibe beletehették rajzaikat, leveleiket és emlékeiket. Délután a cserkész tábor zárása következett.
Mindenki rendet rakott a szobákban, összepakolta tábori felszerelését és fekhelyét. Végül, szépen sorban, a szülők érkezésével hagyták el a cserkészek a Kilbehenny közösségi házat, és tértek meg otthonukba.
Az idei téli tábor egy újabb fantasztikus élményt nyújtott minden részvevőnek, ahol játékokon, foglalkozásokon és megpróbáltatásokon keresztül számos új ismeretre tehettek szert, és sok vidám élményt vihettek haza a corki magyar cserkészek.
