Kolbászt töltöttünk
Minden november negyedik csütörtökén összegyűlnek a családok és barátok hálaadásra. Ez az ünnep régre nyúlik vissza. Amerikában ilyenkor az sem ritka, ha felállításra, feldíszítésre kerül a karácsonyfa.
Idén sem vallott szégyent a magyar csapat, hálát adtak, de nem tétlenkedtek sokáig, a kolbásztöltés nem várhat.
Elérkezett a szombat reggel, előkerültek a finom hazai pálinkák, vagyis először csak a csekély maradék tegnapelőttről. Ez megadta a jókedvet és lendületet, pont, ahogy nálunk is szokás, vidéken.
Mi is beálltunk a munkába, húst szeleteltünk, daráltunk, belet áztattunk tisztára, mellettünk pedig a jól bevált receptet tanulmányozták a tapasztaltabbak. Idén végre megtudtuk, mi, vagy inkább ki a “secret ingredient”, azaz a titkos összetevő…
Hamarosan erős fokhagyma és őrölt fűszerpaprika illat kezdett keringeni. Utóbbi frissen érkezett egyenesen Magyarországról.
Aki az illatok hatására megéhezett, a helyi református pap frissen sült kenyeréből falatozhatott, de ebédidőre a sült hús és a savanyúság is készen állt, hogy legyen elég energia a folytatáshoz.
