Bezártuk az évet az Uruguayi Magyar Otthonban Nyolc óra munkával.
Nem történt ez idén sem másként, ahogy beköszöntött a november, a tánccsoportok elkezdtek készülődni az évzáró gálára. Úgy gondoltam, hogy közös, egész éves munkánk érdekében szervezek nekik egy délutánt, amikor is megünnepeljük közösen fantasztikus teljesítményüket. Négy csoportom közül három készségesen vállalkozott, hogy előad egy rövidebb műsort az egybegyűlteknek.
Az eseményt egy pár szóval nyitottam meg, kifejezve hálámat és csodálatomat feléjük, hiszen rengeteget fejlődtek ezalatt az év alatt. Sokan munka, tanulás mellett jöttek egész évben fáradhatatlanul a magyar óráimra. Voltak diákjaim, akik erősebb motivációval rendelkeztek, így elképesztő lendülettel szívták magukba a magyar nyelvet, nem beszélve az egyik legnehezebb akadályról, ami oly sok embert eltántorít a nyelvtanulástól – a kiejtésről.
Utána egy dialógust hallgattunk meg, amelyet diákjaimmal közösen írtunk meg. Egy valós jelenetet játszottak el, új diák érkezett a magyar csoportba, aki egyébként is később érkezett. Ez után egy vers következett, amelyet én írtam még augusztus huszadika alkalmából. Diákjaim ezt a verset mondták el a Szent István (San Esteban) ünnepségen is, így a szöveg ismerős volt, kevesebb nyelvi akadállyal.
A versmondás után tapssal gratuláltuk azoknak, akik felvételt nyertek a Balassi intézetbe márciustól a jövő évre.
A harmadik műsorszámban a Beatrice slágerdalát a Nyolc óra munkát hallottuk a haladó csoport előadásában. A szöveg mellé még egy kis táncot is kitaláltak, hogy érdekesebb legyen az előadás. A harmadik előadás után következett az oklevél osztás: mindannyian kaptak egy névre szóló oklevelet, egy történelmi összefoglalót és egy lapot tele magyar szavakkal. Ezt a lapot segítségül hívva tudják a továbbiakban is gyakorolni a magyar nyelvet, bárhová is veti őket a sors.
Az est ezután kötetlen módon folytatódott egy agapé keretében, amelyhez mindenki a maga módján járult hozzá.
Célom az eseménnyel, ahogy az egész Uruguayi Magyar Otthonban töltött évemmel az volt, hogy az embereket a magyar nyelv keretében összehozzam és kialakítsak egy biztonságos zónát, ahol a tanulás szórakozás, és nem számít mennyi hibát vétünk – a legfontosabb, hogy próbálkozunk. Végtelenül büszke vagyok az Uruguayi Magyar Otthon teljeskör nyelvi fejlődésére a 2024-es év során.
