Az „Új világ”

/ Hell Nikolett /
hell.nikolett képe
Elcsépelt kezdésnek tűnhet, hogy sokat gondolkodtam arról, mit is írjak az első cikkembe. Hogyan lehet elmesélni azokat az érzéseket és tapasztalásokat, amibe csöppentem az „Új világba”. Beszámolni arról, miként működik egy családként a New Brunswick-i közösség, amely motorja az itt élő, magyarságukban közös embereknek.

Elméletben teljesen más felkészülni arra, hogy hogyan lehet segíteni az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar közösség életét, mint amit az ember a hétköznapi élet során tapasztal közöttük. Szinte felfoghatatlan az a láthatatlan erő, amely összefogja a New Brunswickban tevékenykedő szervezeteket és az azokat alkotó személyeket.

Különböző gondolatok, olykor eltérő megközelítések, mégis egy a cél: hogy magyarságukat megőrizve éltessék a hagyományokat és szokásokat, generációról generációra örökítsék és átadják a tudást, mely a hazájukhoz köti őket.

Gyerekek és felnőttek egyaránt kíváncsi tekintettel vettek körül minket megérkezésünk után, amikor bementünk az első néptáncpróbákra és az első beszélgetésekre. Zavarba jöttem azoktól a fényesen csillogó tekintetektől, melyek fürkészve várták, hogy meséljünk egy kicsit magunkról. Gondolatok, tervek, programokkal kapcsolatos dátumok – szinte csak úgy kapkodtam a fejem.

Hogyan lehet ennyi programot összeegyeztetni a szervezetek között? – tettem fel magamban a kérdést. Lassan két hónapja vagyok ennek a nagycsaládnak én is a része, és csak most kezdem megfejteni a feltett kérdésre a választ. Fáradtságot nem ismerve dolgoznak emberek és szervezetek azon, hogy ne vesszen el az a kultúra, mely születésükkel és származásukkal lett beléjük kódolva.

És itt jön a csavar, mely csak akkor bukkan elő, ha az ember már közöttük él. Nem csak én, mint ösztöndíjas segítek nekik, hanem ők is segítenek nekem. Általuk olyan önismereti utazás vette kezdetét életemben, melyre nem számítottam. Felértékelődnek olyan hétköznapi tettek vagy fogalmak, melyek felett az ember könnyen átsiklik. Az a magyarságtudat, az a kitartás és önkéntes munka, melyet a New Brunswickban élő magyarok mellett tapasztaltam, példaértékű.

A 21. században – mikor az életünk szinte egy rohanásból áll – kiváltság megélni az önkéntesség azon erejét, amely megmutatja, hogy képesek vagyunk megállni egy pillanatra, hogy észrevegyük, mekkora ereje van a közösségnek. Az összetartozás lengi körbe az itt élő magyarságot, a tudat, hogy egy az eredő.

Fiatalok és idősebbek együtt éltetik és élik meg nemzeti identitásukat, és a közösség ereje által határozzák meg önmagukat is. A közös munka, és általa a közös utazás, még csak most vette igazán kezdetét, de máris elmondhatom, hogy nem csak élményekkel lettem gazdagabb, hanem egy családdal, melyben egymást formálva éltetjük, erősítjük és adjuk tovább a hagyományainkat, magyarságunkat.