A szervező csapattal szerettünk volna mindent megtenni azért, hogy a gyerekek egy napra tényleg kicsit a varázsvilágban érezzék magukat. Készült bűvös téglafal, amelyen át kellett kelni a belépéshez, lebegő gyertyák sokasága várta a résztvevőket, és baglyok hozták az üdvözlő pergameneket mindenkinek. Volt beosztási ceremónia, amelynek során mindenki megtudhatta, hogy melyik csapatot erősíti majd a nap folyamán. Minden csapatnak lett patrónusa és csapatkiáltása is, és ezek jól is jöttek az egész napon át tartó versengés során.
Különböző „tanórák” keretein belül készített mindenki varázspálcát, a legkülönbözőbb hozzávalókból, személyre szabva. Készítettünk gyümölcsös, színes, édes bájitalokat, amelyek a poharakon kívül a nyelvet is megfestették. Gyűjtöttünk az udvaron szétszórt mágikus szimbólumokat és gyurmából megformáztuk a patrónusokat is.
Bűvös tízórait és uzsonnát fogyaszthattunk, és még a mosdókban is vigyáznunk kellett a kísértetekkel. A mugli váltóversenyek után következett a várva várt varázslósport, a kviddics, amit a magunk módján, mi is kipróbálhattunk.
Különleges napot tölthettünk együtt, hiszen a Regnum suli minden csoportjából voltak gyerekek az egy napos táborban. Szerettük volna, ha az öt évestől a tizenöt évesig mindenki jól érzi magát, ezért igyekeztünk olyan játékokkal és programokkal készülni, amelyek korosztálytól függetlenül élvezhetők.
Türelemre és odafigyelésre volt szükség mindenki részéről, hogy együtt tudjunk működni és tényleg mindenki vidáman és élményekkel telve mehessen haza. A Mágus Tusa boszorkány kolléganők nélkül nem valósulhatott volna meg, akikre nem csak a hétvégi magyar iskolai napokon lehet számítani, hanem akkor is, amikor egy kis bűbájra van szükség ahhoz, hogy szebbé tegyünk együtt egy esős tavaszi napot.
