Valahol a világ másik felén egy kis országban, „egy nép kiáltott” 1956. október 23-án. A kiáltásból forradalom lett, melynek során a magyar nép a szabadságért szállt harcba – ahogy már oly sokszor a történelmünk során. Abból a kétszázezer magyarból, aki el kényszerült hagyni az országot, rengetegen érkeztek Melbourne-be is. Ennek tudatában készülni a megemlékezésre egészen más volt, hiszen tudtuk, hogy a sorokban ott ülnek többen is, akik pont 1956 eseményei miatt vannak most itt. Ösztöndíjas társaimmal, Almer Zsófiával és Fábián Vilmossal, valamint Gyüre Dórával szerettünk volna méltó módon megemlékezni az otthonban, s nagy megtiszteltetés volt, hogy három lakó részt is vett a műsorban szereplőként.
Négy életutat mutattunk be, melyeket döntően befolyásoltak 1956 eseményei. Úgy gondoltuk, hogy az emberi sorsokon keresztül lehet a legjobban megérteni, hogy mekkora hatása volt a forradalomnak a magyar nép számára. Mindszenty József, Mansfeld Péter, Szeles Erika és Puskás Ferenc élete is máshogy alakult volna, ha október 23-án nem tör ki a forradalom. A műsorban korabeli képeket és videófelvételeket is vetítettünk, s az 56-os eseményekről szóló dalok is elhangzottak. Megrázó volt látni és aztán beszélgetni arról, hogy a lakók a felvételeken többen is kerestek valakit, családtagokat, ismerősöket, netán saját magukat. Számomra leírhatatlan volt megélni ezt a napot itt, a világ másik felén olyanokkal, akik valódi szereplői voltak a majdnem 70 évvel ezelőtti eseményeknek. Maga a műsor is megható volt és tényleg azt éreztem, hogy remeg a kezem, amikor átadom a mikrofont egy 90 éves úrnak, aki ott volt a tömegben, amikor tüzet nyitottak a katonák.
A délután hátralévő részében az idős hölgyek és urak csak meséltek és meséltek. Egymásnak és nekünk is. Mert 1956-hoz mindannyiunknak van valamilyen kötődése. Ha nem is személyesen, de a szüleink, nagyszüleink megélték azokat a napokat és meséltek a forradalomról és az azt követő időkről. Fontosnak tartjuk mi is továbbadni a magyar történelem ezen kevésbé örömteli eseményeit is. Minden nemzeti ünnep, minden megemlékezés során azt érezzük, hogy sok egyéb mellett a történelmünk az, ami közös és amit időről időre fel kell idéznünk együtt. Ha megemlékezünk a hősökről, a szép és kevésbé dicsőséges pillanatokról, akkor megerősödhetünk abban, hogy magyarok vagyunk. Megtisztelő volt együtt emlékezni 1956-ról az Árpád Otthon lakóival Melbourne-ben.
