Egy itthon nem ünnepelt ünnep
A rádióból érkeztem éppen, a két program közötti utazás állt rendelkezésemre ahhoz, hogy egy kicsit ráhangolódjak erre az új feladatra. Minden magyar közösségben akadnak ismerős arcok, akikkel már más helyszínen is találkoztam, és mindig megismerek új embereket is. Az emlékezők nagy része idős ember, akinek így vagy úgy, de személyes tapasztalata, családi kötődései vannak a huszadik századi nagy háborúk valamelyikéhez.
Egy itthon ismeretlen ünnep
Vitéz Rozgonyi Magdi, a program másik megálmodója szeretettel fogadott, és ez rögtön megadta azt az önbizalmat, amit oly gyakran hiányol magából az ember, amikor a szülőföldjétől ennyire messzire vetődve, számára ismeretlen emberek között találja magát. Itt azonban a sok mosolyból hamar meghitt otthon épült körénk, hiszen KCSP-s társam, Németh Virág is részt vett ezen a megemlékezésen, hogy mint a legtöbb esetben, most is hozzájáruljon gyönyörű fuvolajátékával ahhoz, hogy az ünnep mélyen átélhető legyen. Kezdeti megszeppentségünk hamar elmúlt. Erről vendéglátóink szinte tudat alatt is gondoskodtak, a hangulat bensőséges volt, az ünnepségen megjelent vendégek is családtagnak számítottak már az első percektől fogva, így például B. Nagy Péter, irodavezető konzul úr is, akit szinte minden a magyarokat érintő eseményen meg tudunk találni, ahogy Péterffy Kundot, a közösség református lelkészét is, aki családjával jelent meg körünkben.
Ahogyan itt ünneplik
A műsorban voltak nagyívű beszédek, egyet vitéz Vass Sándor mondott el, megnyitva ezzel a megemlékezést. A másikat B. Nagy Pétertől hallottuk, aki szívhez szólóan foglalta össze a magyarság emberi veszteségeit, miközben felfedte hazánk erényeit, erősségeit is, ami vigaszt jelenthet számunkra, márpedig erre szükség is van, hiszen Európában most sincs béke. A két beszéd között Virág fuvolája Wilhelm Popp Magyar rapszódiáját szólaltatta meg, miután Péter Bardócs Gábor tartott egy nagyon alapos ismertetőt a 2. székely hadosztályról, elképesztő memóriáról téve tanúbizonyságot. De volt itt két gyönyörű szavalat is, elsőként Örtl Erikától hallhattuk Petőfi Tiszteljétek a közkatonákat című versét, majd Gáspár András mondta el Marshalkó Lajostól a Március üzen című költeményt. A két szavalatot megint egy fuvolajáték választotta el egymástól, Németh Virág ezúttal a Szép vagy, gyönyörű jól ismert dallamával csalt majdnem könnyeket a szemekbe, és mindannyian hallottuk azt a pár halk hangot is, akik félig magukban vele énekeltek. A magyar Himnusz kezdte el, a Székely himnusz zárta le a megemlékezést, és ahogy zárásképpen elmondtam, most sem mondhatok mást, minthogy igazán csak a hazánktól ennyire messze érti és érzi meg az ember ezeknek a szavaknak és dallamoknak az igazi ízét. Köszönet érte mindenkinek.