A berni cserkészcsapatparancsnok
A svájci cserkész körzet programjain, táboraiban az ember magán érezheti milyen családias a légkör. A körzet kicsi, három csapattal, Bernben, Genfben és Zürichben, valamint egy alakulóval, Bázelben, mindenki ismer mindenkit és a csapatparancsnokok a körzeti parancsnokkal egységben, együtt alakítják ki, milyen a cserkészet Svájcban. Jankó kisgyerekkora óta cserkészkedik és három éve parancsnok. A kezdeti „cserkészkarrierjéről” így mesélt:
„6 éves koromban kezdtem a cserkészetet, ha minden igaz, éppen húsz éve… talán egy kicsit több. Hivatalosan a csapatot 2021-ben vettem át, bár igazság szerint sok mindent csináltam előtte is a berni cserkész közösségben, így nem éreztem nagy váltásnak, amikor megkaptam a tisztséget is. Volt egy időszak, amikor nagyon lecsökkent a csapatunk létszáma. Több irányban próbálkoztunk, hogy ezen változtassunk, Kipróbáltuk például havonta vagy félévente kétszer tartottunk egy-egy különleges összejövetelt, hátha az jobban vonzza majd a gyerekeket. Ez nem vált be, kezdett szétbomlani a közösség. Akkor mást találtunk ki, rendszeresek lettek a foglalkozások, toboroztunk. A fáradozásainknak hála, sikerült visszaépíteni a létszámot, jött pár új tag. Közben felnőttünk és közülünk néhányan, idősebb, tapasztaltabb vezetők lettünk, nagyobb felelősségű feladatokat vállaltunk. Megerősödött a vezetőség, gyarapodott a létszám, fellélegezhettünk egy kicsit.
Három éve vezetem a csapatot. 2021-ben az akkori csapatparancsnok lemondott. Addigra felnőttem. Az volt a kérdés, hogy elvállalom-e vagy sem, mert a másik lehetséges jelölt lemondta. Addigra már aktívan szerveztem programokat, benne voltam a feladatok sűrűjében. Éppen abban az évben készültem a segédtiszti képzésre, de még nem végeztem el. 2022-ben mentem el végül a tiszti képzésre is. Amikor elvállaltam, én voltam az egyetlen, aki azt érezte, hogy ráér, belefér az életébe egy ilyen típusú elköteleződés. Amikor önként elvállaltam a feladatot, akkor azért elgondolkoztam, hogy mi vár rám. Amikor segédtiszt lettem, rájöttem, hogy kis különbséggel, de nagyjából ugyanazt szükséges majd csinálnom, tehát csak folytatnom kell. A csapatparancsnoki tisztség elvállalása előtt is már aktív szervezője voltam a táboroknak. A csapatprogramokon amúgy is kivettem a részem. Ami kifejezetten a csapatparancsnoksággal járó, talán az egyetlen nagy lépés, az a jelentésírás, a körzet, a kerület, a szövetség felé évente; meg a konferenciákon való részvétel és a szavazati jog.
Jankó szerint a parancsnoksága óta a dokumentáción és a kerületi szervezésen túl még több területen változott a hozzáállása a cserkészcsapat életéhez. Már az ő kezében összpontosul minden feladat és csapatszintű kérdés.
„Az, hogy már hivatalosan is az én vállamon van a felelősség. Máshogy állok a dolgokhoz, a gondolkodásmódom, a hozzáállásom változott a szervezésben. Másként érintenek a csapaton belüli problémák, mint korábban. Abban az időszakban, amikor elvállaltam a parancsnokságot, már épp megoldódott a vezetői hiány, mi voltunk az új generáció. Többen mentünk segédtiszti képzésre, ami akkor nagy előrelépés volt, őrsvezetőket képeztünk. Viszonylag gyorsan ez a kiképzés sínre került. A nehézségek nagy részét sikerült megoldani.”
Miben szeretett volna Jankó újat, maradandót alkotni? Mivel akkor éppen csökkent a létszám a berni csapatban, első és legfontosabb feladatát a csapat stabilizálásában látta.
„A vízióm az volt, amikor elvállaltam a feladatot, hogy kiépítsek magam körül egy olyan vezetői közösséget, egy vezetői gárdát, akikre lehet számítani. Olyan vezetőket, őrsvezetőket, segédtiszteket, akik tudnak a gyerekekkel foglalkozni rendszeresen. Ezt a célomat el is értem.
Amikor én voltam őrsvezető, egy generációs hiány alakult ki, szerettem volna elkerülni, hogy ez még egyszer ne forduljon elő. Ez volt az elsődleges célom.”
Csapatot vezetni nem könnyű, a különböző logisztikai, adminisztratív feladatok ellephetik a parancsnokot, akinek meg kell találnia az egyensúlyt a feladatvégzés és a többiekre való támaszkodás, delegálás között. Jankó így mesélt csapatparancsnokságának tanulságairól:
„Én is tanulom ezt az egészet, nehezen delegálok, pedig éppen ezért van mellettem és segít a csapatparancsnok helyettese, meg a vezetői gárda. Bernben van egy nagyon jól működő fenntartó testület, amiben szülők vannak, közülük kerül ki a pénzügyes, a titkár. Ők rengeteget segítenek a csapatot érintő ügyintézésben. Szerencsére ezért tudok a programokra, a gyerekekre koncentrálni, nincs is talán annyi dolog, vagy sok olyan feladat, amit delegálni kéne… de közben jó lenne, hogyha helyettem néha lenne egy-egy „beugró”.”
Váratlan fordulatokkal teli egy csapatparancsnok élete, a berni cserkészeknek az elmúlt években például csapatotthont kellett váltani. Csapatparancsnokként Jankó fogta össze a költözés folyamatát.
„Nehéz helyzetet okozott, amikor elhagyva a régi cserkész otthonunkat megfelelő újat kellett találni. Most Flamattban tartjuk az alkalmakat, ami a fenntartó testület érdeme és az itt dolgozó Norbié. Az ő közreműködésükkel kaptunk a lehetőséget ennél a templomnál, ami szuper jó, mert tudjuk hol tárolni a felszerelésünket, helyet ad a foglalkozásainknak, játszhatunk kint és bent is.„
A kérdésre, hogy honnan szerzik az utánpótlást Jankó szerint fontos a rendszeres toborzás. Az ismerősökön, testvéreken túl a berni Magyar Iskolából is toboroznak, idén is több gyerek jött onnan a csapatba. Mivel csapatparancsnokként Jankónak fontos a vezetői közösség, nem meglepő, hogy ők azok, akikre támaszkodni tud a váratlan helyzetekben.
„Azt veszem észre, pár éve, hogy az új generációs vezetők között kialakult egy jó baráti társaság, Svájcon belül, közülük mindig tudott valaki segíteni, helyettesíteni, , amikor egy őrsvezető vagy segédtiszt hiányzott tőlük. A svájci körzet kicsi, de mindenkire lehet támaszkodni, mindenkiben meg lehet bízni. Maszkotra (Pilinszky Katalin, a zürichi csapatparancsnok és egyben a svájci körzet parancsnoka), nehéz parancsnoki kérdésekben mindig lehet számítani, sokszor segített már különféle tanácsokkal. Változatos helyzetekben az ő tapasztalatát, véleményét kifejezetten sokra tartom. ”
Jankónak az egyik legbonyolultabb helyzetként, amiben csapatparancsnokként részese volt, a körzeti parancsnokválasztást említette. Akkor „nagy nehézség volt, érdekeket kellett egyeztetni, mindenkivel kommunikálni, olyan megoldást kialakítani, ami mindenkinek jó.”
Saját bőrén tapasztalta meg milyen fontos a konszenzus, a tiszta kommunikáció, a határozott fellépés és a felkészültség. Igyekszik ezekben fejlődni és mintát adni a rábízottjainak is.
„Csapatparancsnokként, úgy vettem észre, tehozzád jön mindenki kérdésekkel, neked kell válaszolnod, és neked kell tudnod, hogy hol keresd a választ. Jó példaképként jelen kell lenned, hiszen tőled tanulnak a gyerekek, előtérben vagy. A legfontosabb az, hogy megbízható legyél.
A másik dolog, hogy parancsnokként nagyon előre kell gondolkodni. Neked minimum egy évre előre kell tudnod, hogy mi fog történni, időben el kell kezdeni a dolgokat tervezni. Ebbe a gondolkodásba mindenki belenő, ez idő kérdése.
Amit pedig már a tiszti képzésen is hangsúlyoztak és igaznak bizonyult: egy csapat vezetőjeként észre is kell venni, hogy kire lehet támaszkodni. Az egyik első feladatod kell, hogy legyen, hogy utódokat nevelj. Nagyon nehéz ez, látni kell előre 2-3 jelöltet, akit alkalmasnak találsz, aki elvállalhatja a feladatot. Ez egy ifjúsági mozgalom, nagyon fontos, hogy legyenek fiatal vezetők, akikkel lehet együtt dolgozni. Parancsnokként látni kell, hogy a különböző feladatokra ki milyen tapasztalattal rendelkezik, kinek milyen cserkészmúltja van, kire mit lehet bízni, ki mit tud adni a csapat életébe. Minden generáció nálunk megtalálja a helyét a vezetőségben.
„A cserkészet elsősorban példa” – tartja a mondás, és Jankó cserkészmúltjából sem hiányoznak a kiemelkedő szereplők, akiknek iránymutatása nagy hatást gyakorolt rá. Akár a személyük, akár a hozzáállásuk adott maradandót, emlékük mai napig gazdagítja a cserkészek életét.
„Nekem az első nyári táboromban volt egy olyan őrsvezetőm, aki pont, hogy rossz példa volt. Azt éreztem, hogy a tábor nagy részét egy függőágyban tölti. Többek között rá kellett várni a sorakozónál, mi már mind készen voltunk, csak őt nem találtuk soha. Egyik legjelentősebb pozitív példa nekem Tornádó, egyértelműen. Személyesen is nagyon sokat tudtam tanulni tőle, ahogyan magyarázott, ahogyan bánt az emberekkel, amilyen programokat tervezett, és ahogyan levezette azokat. Az Istennyilánál (különleges tábortűz gyújtó technika) ő mindent kipróbált, kiszámolta, milyen szögben kell felakasztani a szerkezetet, hogy működjön, precíz volt és nagyon tudatos. A cserkésztudása is hatalmas.
A korábbi, berni csapatparancsnokom Füles, is példaképem. Az őrsvezető képzést is ő tartotta nekem, ami nagyon nagy élmény volt számomra. És Grizzly (ti. Németországból, korábbi kerületi cserkész parancsnok), aki olyan egyéniség Tornádóval együtt, elhivatottak, karizmatikusak, hogy talán minden cserkésznek példaképei itt, Európában.
Nagyon komolyan vették a cserkészetet és ezzel elérték, hogy mások is így tegyenek. Az ő példáikkal megyünk előre.”
A cserkészetben való fejlődési potenciál változatos és egy csapatparancsnok számára új dimenziók nyílnak a különféle feladatkörök és szituációk által. Jankónak sem kellett sokat gondolkodnia, hogy mi mindent adott hozzá a parancsnoki feladatköre az életéhez, mik azok a területek, ahol változni tudott általa, és ahol még változni szeretne.
„Bármiről legyen is szó, nekem még van miben fejlődni. A kommunikációban például legfőképpen.
Mindenfelé kell kommunikálnom, kerületben, körzetben, gyerekekkel, szülőkkel, más csapatparancsnokokkal. Volt már több nehezebb helyzet, amikor meg kellett tanulnom úgy közvetíteni a véleményemet, hogy ne legyen sértődés, mindenkinek jó legyen. Azt gondolom, ez az egyik legfontosabb. Ha változtathatnék valamiben magamon, úgy látom, talán túl sokat vállalok, nem delegálok eleget a feladataimból, ez még módosításra szorul. Az időmenedzsmentem mindenképp jobb lett, tapasztalható, hogy abban fejlődtem! Más emberek motiválása különféle dolgokra sokkal könnyebben megy, mint korábban.”
Beszélgetésünkben felmerült, hogy mi az, ami valakit benn tart a cserkészetben. A közösség? A hagyományőrzés? Vajon csapatparancsnokként Jankónak milyen értékek képviselete a legfontosabb, a cserkésztörvények közül?
„Elsősorban a testvériesség. Nekem nagyon fontos, hogy jól ellegyünk mindenkivel, ne legyenek nagy viták, békésen tudjuk kezelni a konfliktusainkat. Tudom, hogy a gyerekekkel egyszerűbb, a felnőttekkel nehezebb. A becsületesség is fontos számomra, illetve a megbízhatóság. Nekem ez a három a leginkább fontos érték a cserkészetben. Nekem ez is célom, hogy ezekre megtanítsam a gyerekeket a csapatban. A vezetőimtől a felelősségvállalást várom el és persze a megbízhatóságot is, az minden vezetői közösségben elengedhetetlen. Nálunk mindig lehet számítani az emberekre.”
Cserkészként, magyar cserkészként Svájcban talán vannak olyan jellegzetességek, amik főleg itt jellemzőek, gondolhatná az ember. Kíváncsi voltam, milyennek látja Jankó a svájci-magyar cserkészet sajátosságait, esetleg a többi külhoni cserkészethez viszonyítva.
„A többi körzetekhez képest a legnagyobb különbség az, hogy Svájc egy kicsi ország, és jobban támaszkodunk egymásra, például anyagilag is, van közös körzeti kasszánk, hivatalos körzeti egyesületünk. Sok közös tábort szervezünk, talán ritka, hogy egy országban ennyire összedolgozzanak a csapatok. Úgy veszem észre, Svájcban sokkal inkább, könnyebben elfogadjuk egymás eltérő véleményét. Szerintem itt fontos, hogy a cserkész mindig el legyen fogadva, a kérdés inkább az, hogy kinek miről szól a cserkészet. A vallás helye és szerepe a cserkészetben például többször felmerült közöttünk témaként. Ebben mindenhol, a KMCSSZ-en (Külföldi Magyar Cserkészszövetségen) belül is vannak különbségek, kortól, kultúrától, embertől függ, ki hogyan fogalmazza meg a véleményét. Mi itt meghallgatjuk egymást, lehet, vitatkozunk, de nincsen lekezelő magatartás.
Ha vannak a vezetők körében véleménykülönbségek, a nagyobb témákat, eltéréseket négyszemközt szoktuk magunk között megbeszélni… Tapasztalom magamon, hogy őszintébb és nyugodtabb is vagyok, amikor valakivel kettesben beszélek. A gyerekek látják, hogy a vezetők tudják kezelni a konfliktusaikat, ebben nőnek fel és aztán, remélem, ez tanulják el! Persze, most pozitívokat mondtam, ami nagyon jó! Azon gondolkodom, van-e valami, amiben rosszabbak vagyunk, mint a többiek… de nincs! (nevet) Fogalmam sincs, mi ennek az oka, hogy kevésbé ütközünk össze ilyen véleménykülönbségeken, lehet a svájci hozzáállás is belejátszik, például a politikáról itt kevésbé beszélnek az emberek.”
Ennyi év csapatvezetőség után természetes, hogy az ember összegez. Van mire emlékezni és összegyűlnek olyan eredmények, amikre jó visszagondolni. Jankó leginkább a vezetőire büszke.
„Sikerült elérni a csapatban, hogy van egy stabil vezetői gárda. Van négy segédtisztünk, és több őrsvezetőnk is, viszonylag jól állunk vezetői létszám tekintetében és örülök, hogy sikerült ennyi embert kiképezni és ennyi embert megtartani a cserkészetben. Ez nekik is köszönhető. Sikerült a csapatunkat egy stabil létszámmal fenntartani Persze vannak, akik elköltöztek vagy abbahagyták a cserkészetet, de sokan megmaradtak és vezetővé váltak.”
És vajon mit ajánlana egy tapasztalt cserkészparancsnok, mint autentikus cserkész élményt, a felnövekvő generációnak? Természetesen a cserkésztáborokat! Legyen bár szó csapat, körzeti, vezetőképző, vagy korosztályos alkalomról, itt tudják a gyerekek a leginkább megtapasztalni a cserkészet lényegét. Jankó személyes kedvence a tutajtábor volt!
„Bárki, aki megteheti, az menjen el egy ilyen táborozásra! Az nagyon, nagyon vagány.” - és ez a mondat akár a cserkészet egész élményére is vonatkoztatható.
