Ezt követően egy hosszabb műsorblokk következett, melynek elején elhangzott Juhász Gyula “Trianon” című verse, majd közösen látogattunk el a Magyarország határain túl lévő magyar tájegységekre. A különböző területekről képekben ismerhették meg a vendégek, hogy mely híres magyar személyek születtek ott és mely meghatározó magyar történelmi események történtek a mai Magyarország határán kívül. A képes bemutatót népdalok is kísérték, amiket az adott tájegységeken gyűjtöttek.
Kárpátaljáról az Érik a szőlő, Délvidékről az A horgosi csárda, Őrvidékről a Dunaparton van egy malom, Erdélyből az Elmegyek elmegyek, Felvidékről az A csitári hegyek alatt és Magyarországról a Madárka madárka zendült fel. A dalokat a kifejezetten erre az alkalomra, a magyar közösség tagjaiból összeállított kórus kísérte, azonban az összetartozás jegyében szerettük volna, ha minden vendég csatlakozik az énekléshez, így a dalszövegeket a kivetítőn is követhették a résztvevők.
Ezután Babits Mihály “Áldás a magyarra” című versének részlete, majd egy rövid videóbejátszás következett, melyben az Ismerős Arcok zenekar “Nélküled” című dala szólt. A felvételen azt láthattuk, ahogyan a Magyarországtól elcsatolt területeket szalagon újra összevarrják. Ez jelképezte a műsor következő szegmensét, aminek témája az volt, hogy akárhol is éljünk a világban, mely dolgokon keresztül kapcsolódhatunk magyarságunkhoz, s mik jelenthetik nemzeti összetartozásunk alapjait.
Az első pillér a magyar nyelv volt, a Kálvin Magyar Iskola képviseletében Hajas Megan szavalta el Csép Rózsika “A magyar nyelv napjára – Nyelvében él a nemzet” című versét. A második pillér a kultúra volt, a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület képviseletében Fehér Magdi szavalta el Aranyosi Ervin “Gondolatok a Magyar Kultúra Napján” című versét. A harmadik pillér pedig a magyar irodalom volt, a Vancouveri Magyar Színház képviseletében Párdányi Miklós szavalta el az idén 90 éve elhunyt Móra Ferenc “Jól teszem-e, rosszul teszem-e” című versét.
Lezárásképpen bemutatásra került még a fa, melyet az Összetartozás napja alkalmából készített a közösség. Az érkezéskor mindenkinek volt lehetősége különböző színű papírokra (melyek mind más tájegységet, vagy országokat jelentettek) felírni a nevüket és születési városukat/falujukat, majd ezt a fára akasztottuk, ezzel megemlékezve arról, hogy magyarságunk nem attól függ, hol születtünk. Végül közösen elénekeltük a Himnuszt és a Székely himnuszt.
