Az augsburgi hétvégi magyar iskola hagyományt teremtett Magyarország természeti, történelmi, néprajzi kincseinek megismertetésével. Az évente megszervezett 5-6 napos kirándulást alapos, minden apró részletre kiterjedő szervezés előzi meg. Minden évben más-más úti célt jelölnek ki a táborozást vezető kollégák, és a teljesség egészére irányuló törekvéssel állítják össze a részleteket is. A gyermekek kíváncsian, nagy-nagy izgalommal várják azokat a kicsi csodákat, amelyekkel megajándékozzák őket a látnivalók, a közösen megélt értékes pillanatok.
Az idei hat nap élményei az Őrség rejtelmeinek felfedezéséből fakadtak. Az Őrségi Nemzeti Park jellegzetes hangulatának, természeti és néprajzi értékeinek egy-egy szeletkéjét, csodáját ismerték meg a gyermekek. A kiterjedt erdőségek, szelíd, lankás dimbes-dombos tájak, az autentikus hangulatú kicsi falvak kínálták magukat a felfedezőútra induló táborozóknak. Éltek is a lehetőséggel és az alkalommal. Tanösvények végeláthatatlan vonulatain vitt az útjuk. Útközben birtokba vették a Szalafő-Pityerszernél épített kilátót is, ahonnan kitűnő rálátás nyílt a bölényrezervátumra. Megcsodálhatták azt a bölényfajt, amelyet a kipusztulás veszélye fenyegetett, és csupán egyetlen megmaradt példány mentette meg a végleges kihalástól. Nos, ennek utódait láthatták teljes élő mivoltukban a csodálkozó gyermekszemek. Ha már idehozta az útjuk, nem hagyták ki a Pityerszeri Skanzen megannyi érdekes és értékes látnivalóját, hiszen itt található az őrségi népi építészet esszenciája, az Őrség ékszerdoboza. Itt felfedezték a tábotozók a régmúlt idők mindennapi életét. Kézműves foglalkozások keretében kipróbálták a tökmagolaj-sajtolást művészetét, belekóstoltak a gyöngyfűzés mesterségbe, és még perecet is sütöttek.
Nemcsak a vidékre, hanem Vas vármegye székhelyére, Szombathelyre is ellátogattak a kirándulók. Szent Mártonról és a róla szóló legendákról már sokat hallottak tanulmányaik során az idelátogatók, ezért felkeresték a Szent Márton-templomot és Látogatóközpontot. Szentgotthárd sem maradhatott ki a megcsodálni való városok sorából, hiszen itt adódott lehetőség arra, hogy mindenki „kifürödje magából" az elmúlt napok „fáradalmait”.
Vajon mi fán terem a csatacsillag, dárda, szablya? No, és a vért, pajzs, sisak? A középkori lovagjátékok keretében mindenre választ kaptak a Történelmi Hadi Akadémia segítségével. Kipróbálták a kíváncsiskodók a csillagdobást, a dárdahajítást, íjászatot, szablyavívást, magukra öltötték a vérteket, sisakokat is. S ha mindez nem lenne elég, nemcsak felpróbálták, nemcsak kipróbálták, hanem valóságos csatamezőn ellenséges csapatokat alkotva, megindult a harc a sárgák és a zöldek ellen.
Felejthetetlenek azok az esték, amikor táncházi mulatsággal, népzenei bemutatóval zárták az élménynapot. Előtte gondosan felkészültek. Hajfonatokat varázsoltak a lányok, előkerültek az utazótáskákból a kékfestő szoknyák, a fehér blúzok, ingek az alkalomhoz illően. Vagy éppen azok a vidám, jóhangulatú játékos esték, amikor a tábor ifjai – volt hétvégi magyar iskolás tanulók – programokkal, közösséget, csapatot erősítő játékokkal készültek, és sikerrel koronázták meg a közös együttlétet. Példaképek ők a kicsik, kisebbek és nagyok előtt, hogy a hétvégi iskola közösségében micsoda erős kötelék, közösségi erő rejlik.
De ugyanilyen felejthetetlen és fontos percei voltak az elcsendesedések, az imák is. Csibi Sándor, a misszió plébánosa és a hittanórák egyik oktatója minden alkalommal részt vesz ezeken a kirándulásokon. A lelki programokat ő vezeti és vezette ez alkalommal is. Szent Márton Szombathelyhez, Szent György Jákhoz kapcsolódik. Felidézték a róluk szóló legendákat, és alkalmat találtak arra is, hogy imádkozzanak. A Jáki templomban a plébános úr szentmisét tartott az Augsburgból Magyarországon táborozó kis közösségnek, és imádkoztak missziójuk híveiért is. Ezzel a hozzáadott értékkel, amivel ez a tábor gazdagodik, hihetetlen értékkel bír, és olyan erőt képvisel, ami semmihez sem fogható lelki erőt, és táplálékot ad.
Az élményszerzés itt nem ér véget. A tábort az iskolavezetők évről-évre nagy odaadással, hihetetlen alapossággal és nagy motivációval szervezik, kitartóan dolgoznak azon, hogy a rájuk bízott gyermekek a lehető legtöbbet, a lehető legjobban és a lehető legértékesebbet kapják ajándékba Magyarország csodáiból. Hálás köszönet érte, tőlünk, nekik!
Várjuk a következő úti célt! Irány Magyarország! Jövőre is!
