Bibliatanulmány

Az utolsó vacsorán Jézus lehajolt és sorban megmosta tanítványai poros lábát. Jézus adta nekik a kenyeret és a bort. Testemmel és véremmel tisztítalak meg benneteket, formálom át életeteket és azáltal, hogy szolgálok nektek, hogy ti is így szolgáljatok egymásnak. Ez az örökségünk, amit Jézustól kaptunk. Az örökség jelentése egyetemes jogutódlás. Itt azonban nem tárgyi hagyatékokról van szó, hanem annál sokkal, de sokkal értékesebbről. Egy atyai tanácsról a szolgálatról.

A szolgálat szóról, mindenkinek valami NAGY és KÜLÖNÖS dolog jut eszébe. Lelkipásztor, evangélista, misszionárius, tanító... Nagy szavak, de valójában a gyakorlatban ez nincs így. Istenünk mindenki számára készít szolgálatot. Ez tény. Annyiféle szolgálat van azt gondolom, ahány emberi történet ezen a földön. 

A kérdés tehát az, hogy megtaláljuk-e azokat az életünkben?  A kérdés az, hogy nyitva van-e a fülünk avagy meg akarjuk-e hallani, hogy mi a szolgálatunk? A kérdés az, hogy indul-e a lábunk? A kérdés az, hogy akarjuk-e megfizetni az árát a szolgálatnak? A kérdés az, hogy mi választjuk magunk a szolgálatunkat vagy hagyjuk, hogy az Úr jelölje ki? A kérdés az, hogy rajta lesz-e a szolgálatunkon a pecsét? - ezekre keressük a választ.

Életünk során vannak rövid idejű szolgálatok és vannak olyanok, amelyek egy életen át velünk lesznek, de utóbbira azonban fel kell készülni. Rövid életű lehet az, hogy befogadunk valakit az otthonunkba éjszakára, támogatunk valakit segítséggel, pénzzel, sütünk valamit, kitakarítunk valahol pl. az imaházat. Bárki, bármikor meg tudja cselekedni ezeket az igen hasznos szolgálatokat. Hiszen segítséget akkor kell, adni amikor ideje és szükségessége van annak. Magamat háttérbe szorítva, másokat előtérbe helyezve. 

• Fontos beszélni arról, hogy Isten országában nincs olyan, hogy valakinek nem jut szolgálat. Továbbá, ahogy Urunk nem tesz különbséget kicsi és nagy bűn között, (erre sajnos csak mi emberek vagyunk képesek/ gondolok arra, hogy kategorizáljuk a bűnöket) ugyanúgy nem tesz különbséget kicsi vagy nagy szolgálat között sem. Mert minden értékes számára. Mégis azt gondolom testvérek, a keresztény embereknek van egy kiváltsága, hogy Isten elhívja az övéit egy különleges szolgálatra, meghívja az embert egy Istennel való közös munkára, egy olyan speciális szolgálatra, ami csak arra a személyre van kiszabva, amire Isten csak őt azt az a adott embert kenheti fel. Akkor és úgy, abban az elrendelt időben. Hogy honnan tudom ezt? A saját életemből, József történetéből. Erre a szolgálatra azonban a mi Istenünknek fel kell készítenie az adott embert sok nehézség és küzdelem árán. Ezért dolgozni kell. 
• A másik, amire szeretném felhívni a figyelmünket, hogy megkérdezzük-e magunktól van-e bennünk hajlandóság, meg akarjuk-e fizetni az árát a hosszútávú szolgálatnak? képesek vagyunk-e kitartani a felkészülési időszakban? – ez csakis rajtunk múlik.

Ahhoz, hogy megtudjuk, Isten milyen hosszútávú vagy hosszabb távú szolgálatra hív el – mire lesz szükségünk? – nyitott fülekre, cselekvőkészségre és istennel való állandó bizalmi kapcsolatra. Urunk tudja, hogy ki milyen szolgálatot, fog tudni végrehajtani, és várja hogy elvezessen oda, várja hogy hajlandóak legyünk végigjárni az odavezető utat. A megtérés pillanatával egy időben el kell kezdődnie egy tanulási folyamatnak. Jézusnak szükséges tanítania minket arra, hogy mi van a puttonyunkba, amit magunkkal hoztunk a megtérésünkig. Ugyanis a családunkból, a társadalmunkból, amibe bele születünk, rengeteg diszfunkcionális és kevesebb funkcionális mintát hozunk.

Isten műhelyében lenni számomra azt jelenti, hogy az Úr rámutat azokra a dolgokra, amik nem odavalók. Isten tudja a sorrendet! Mi nem tudjuk a sorrendet egymás életében. Rálátunk egymás életére, de nem tudjuk hogy a másikat mire készíti az Úr. Ezért kérlek benneteket, beleértve magamat is, hogy hagyjuk a mesterünkre a sorrendet! Háromszor is kérdezzük meg Istentől, amikor bele akarunk szólni más formálódásába, hogy vajon nekem van-e ezzel dolgom? Vajon, amin engem már keresztül vitt az Úr nagy nehézségek árán, a másiknak ugyanúgy azt értenie kell? Nem kell, Isten valószínűleg hozzá is tudni fogja az utat, hogy mikor van ott az ideje, hogy neki is meg kelljen tanulni ugyanazt. Ilyenkor gyönyörködhetünk az Urunkban, milyen csodálatos, hogy egyen, egyenként keresi meg hozzánk az utat. Ki tudja, kinek mennyi év telik el egy-egy dologgal az életében hogy változás következzen be? Hogy belátással legyen valami felett. Bár az én véleményem az, hogy Isten azt akarja minél gyorsabban átmenjünk a tanulási folyamatokon.

Tehát ahhoz, hogy tudjuk végezni az Istennek való hosszútávú szolgálatot, ahhoz először magunkat és hozományainkat kell megismerjük. Ahhoz, hogy megtaláljuk magunkat abban, a feladatban, amire Isten hívott el, át kell menjünk küzdelmes élet eseményeken, meg kell éljünk nehéz és nem kellemes történéseket. Különben hogyan lehetnénk hiteles tanúi az Úrnak? 

Isten csodálatosan találta ezt ki, amin keresztül megyünk az átformál minket Krisztus képmására és mindeközben keletkeznek  bizonyságok amik, pedig hasznára lesznek másoknak is a megfelelő időben.  Hiszen minden bizonyságtétel az életünkben Isten igazságára, szeretetére, gondviselésére kell rámutasson. Ezt  csakis a műhelyben töltött idő tudja kiformálni.

“Isten ugyanis aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dőcsőségének ismerete Krisztus arcán. “ 2Korinthus 4

 Akarunk-e másokat is a világosság felé vezetni? Akarjuk-e megismerni azt a szolgálatot, amit nekünk ad az Úr a mi kis közegünkben. A válaszadás nem is olyan egyszerű. Ezért van szükség a Biblia tanulmányozására, ezért van szükségünk arra, hogy Isten közelségében legyünk, hogy az általa feltett kérdéseket mind meg tudjuk válaszolni, anélkül, hogy elmenekülnénk. Kis csoportunk hétről-hétre témakörök szerint ilyen formában tanulmányozza a Szentírást.