A korábbi években megrendezésre került műsorok sikere a közösségen belül többek nevéhez is köthető, mint például Zólyomi Kati vagy a Regös Néptáncegyüttes.
Argentínában a járvány két évében a megemlékezések elmaradtak, ezért külön nagy öröm volt a helyi közösségben, hogy a tavalyihoz hasonló élő előadással ismét méltó megemlékezésre volt lehetőség.
Idén együtt rendezhettem meg a Regös néptáncegyüttessel a Trianon évfordulójára szervezett megemlékezési műsort. Az előadás a Sírva vigad a magyar címet kapta.
Az alap ötlet az volt, hogy készítsünk egy olyan összművészeti előadást, amely több érzékre hatva tudja érzékeltetni Trianon emlékét.
Az előadás feladataiból engem bíztak meg a műsor vizuális és audiovizuális részeinek megtervezésével, amely magában foglalta a színpadi látványelemeket és a tömegkommunikációs teendőket is.
A műsor célja az volt, hogy különböző hétköznapi jeleneteken keresztül mutassuk meg az ország szétesésének történetét az előzményektől a következményeken át.
Az előadás központi eleme a színpad közepére benyúló kötél, amely az ország összetartozásának a jelképe. A kötél látszólagos erejét több szál egymásba fonódásából nyeri, amely a jelenetek alatt fokozatosan elkezd szétfoszlani, ahogy bekövetkezik a trianoni egyezmény.
Ugyan az országhatárok átalakultak az egyezmény hatására, és többen kerültek annak túloldalára vagy még messzebb, a mai diaszpórákban azonban a nemzetet összekötő egység határokon átívelő, bárhova is vitt a sorsa számtalan magyart.
Ez jelenik meg a műsor fináléjában, amikor a több részre szakadt kötél darabjai újra egymásba fonódnak.
