Pontos létszámfelmérés ugyan nem történt, de szerény becslésem szerint biztos, hogy több, mint 100 ember fordult meg a rendezvényen, így elmondhatjuk, hogy nem kis népszerűséggel büszkélkedhet a program. Már érkezéskor többünket megcsapott a gulyás ínycsiklandozó illata, mely három nagy bográcsban készült, és olyannyira ízletesre sikerült, hogy csaknem egy óra alatt el is fogyott. Nem érkezett ám kifogás a tálcákon sorakozó lángosokra sem, hisz egymást váltva folyamatosan érkeztek a konyhából a frissen sült adagok, fokhagymával jól megkenve. A süteményeket a keszkenős hölgyek készítették, így számos magyar csemege volt a kínálatban, többek között lekváros kifli, zserbó, dobostorta, és házi krémes, hogy mindenki találjon magának kedvérevalót.
A forgalmas délutánba még egy rövid táncházat is sikerült belepréselni, ahol a rendezvény vendégei elsajátíthatták szülőföldem a Bodrogköz táncainak egyszerűbb lépéseit. Nem lenne etikus a táncház vezetőjét (jómagamat) dicsérni, de látva a vendégek lenyűgöző produkcióját egy csupán 20 perces gyorstalpaló tánctanulás után legalább azt muszáj megemlítenem, hogy le a kalappal az esemény látogatói előtt. Bravó, bravó! Bevallom, nehéz a rendezvényt átjáró remek hangulatot fotókkal illusztrálni, mindenesetre a könnyebb vizualizálás kedvéért megpróbálkozom vele.
Természetesen a Keszkenő táncosai, és a rengeteg egyéb segítő kéz sem unatkozott a rendezvény alatt, hiszen nekik köszönhető, hogy a délután ilyen sikeresen, és gördülékenyen zajlott le. Mindenki szorgalmasan sürgött-forgott, az előkészületek már csütörtökön elkezdődtek, de vasárnap délelőtt is remekül működött a csapatmunka a magyar házban. Aki esetleg nem jutott el az eseményre, annak sem érdemes bánkódni, hiszen jövőre bepótolhatja az élményt, amit idén elszalasztott.
