Szabadságharc – Arany és Petőfi barátságának két éve című színpadi játéka magyar nyelv napja alkalmából
Az idei Prágai Magyar Kulturális Napok négy napjából, a harmadik „felvonás” következett. Tóth Péter Radnóti-díjas versmondó, vagy ahogy sokan ismerik a „versvándor” és Kálló Béla Jászai Mari-díjas színész Arany János és Petőfi Sándor barátságának két évét elevenítette meg. A színpadi mű Petőfi Sándor és Arany János verseiből, levelezéseiből, valamint különböző, hozzájuk kapcsolódó történetekből épült fel.
A közönség a két költő életének és barátságának példáján keresztül számos ponton kereshetett és találhatott kapcsolódást. A humor, a szenvedély és megható pillanatok kavarogtak. Petőfi Sándor szenvedélyes temperamentuma, halált megvető bátorsága, élcelődő, olykor humoros, önzetlen, önfeláldozó barátsága Jankóval (Arany Jánossal), aki vele szemben egész életében Nagyszalontán érezte igazán otthon és biztonságban magát.
„Szülőhelyem, Szalonta, Nem szült engem szalonba; Azért vágyom naponta. Kunyhóba és vadonba.”
A hidegvérű, bölcs és olykor melankolikus költő társ, barát, és atyai jó tanácsadó. „Mindkét költő életében volt egy-egy olyan szakasz, amikor a kikövezett útról el mertek menni másfele. Mertek befele figyelni, mertek hallgatni a lelkük sugallatára. Ez egy kézzelfogható mai történet, hogy figyeljünk arra, mit mond belül a lelkünk, mert ezek a költők is próbálkoztak másféle utakkal is.” Természetesen nem maradt el a katarzis sem. A darab végén Petőfi elesett vagy eltűnt a Segesvári csatában és Petőfi jelképesen Aranyba kapaszkodva, némán hagyta el a földi világot; ezzel is jelképezve szoros barátságuk emlékét.
Az előadásra szép számmal eljöttek fiatalok, és idősebbek egyaránt. Reméljük a jövő évadban is találkozhatunk Tóth Péter versmondóval a prágai CSMMSZ szervezésében, akiknek ezúton is köszönetet mondhatunk, mert fontosnak tartják, hogy ilyen magas színvonalú irodalmi és színházi kulturális programok megrendezésre kerüljenek, amelyre akár több korosztály szívesen ellátogat.
