A víz szalad, a kő marad…

A nagy gyerekektől halhattunk a kötelező Nemes Nagy Ágnes verseken kívül Petőfi Sándor, József Attila, Wass Albert verseket és Arany János balladákat is. A leginkább szívhez szóló szavalat egy nyolcadikos fiú szájából hangzott el, aki Wass Albert Üzenet haza című művét mutatta be nekünk. Fantasztikus volt hallgatni egy diaszpórában élő fiataltól ezeket a hazáról, természeti képekről szóló versszakokat. Hatalmas élményt nyújtott az egész közönségnek. Csak egy visszatérő mondatot idéznék, amelynél a hideg is kirázott minket: „A víz szalad, a kő marad, a kő marad.” Azt hiszem ennél a mondatnál mindenki felfigyelt a versre, még azok is, akik már elfáradtak a hosszú nap végére, amikor ez a csoda érkezett. Valami történt a teremben, csönd lett. Vajon mit is jelent egy 14 éves diaszpórában élő fiúnak egy ilyen vers, amely az otthonról szól? Az erdélyi magyar író, költő verse tökéletesen illett a fiú személyiségéhez, akinek a gyökerei szintén Erdélyiek. A vers végén elhangzott az egész verseben ismételgetett „refrén” egy változata: „Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.” Ez a fiú megmutatta nekünk, hogy nem kell aggódnunk, hogy lesz-e majd, aki magyarul tanítja a gyerekét és megmutatja milyen csodás költők, és írók voltak és vannak a mi kis hazánkban. Mert valami változik és elmúlik, de valami mindig marad, „a kő marad.”