Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek átfogó képet kaphassanak erről a korszakról, éppen ezért úgy terveztük meg a délelőtti foglalkozást, hogy nyelvtudástól és kortól függetlenül mindannyian részesei lehessenek valamilyen módon- ezt vizuális és dramatizált eszközökkel igyekeztünk minél jobban megvalósítani.
Célunk az volt, hogy meglássák és átérezzék a gyerekek, hogy miből lett elegük a fellázadt hősöknek, és miért indult el a forradalom. A témakör feldolgozásának alapkoncepcióját a szocialista korszakban megjelenő ellentétek adták: amit a kormány és az akkori vezetőség ígért és kínált a népnek, és ami ebből ténylegesen megvalósult, a tények, amelyek megbújtak az idilli felszín alatt. A Bocskai Központ rendelkezésre álló paravánjai közül hármat „feldíszítettünk” szemléltető eszközökkel, képekkel, korabeli szövegekkel. A paravánok különböző témaköröket (gazdaság, diktatúra, család) jelenítettek meg. Az egyik oldaluk „képviselte” az álomszerű elképzeléseket, míg a másik oldalon a valóság hideg és megrázó tényei sorakoztak.
A gyerekek csoportokban, forgószínpad-szerűen minden „állomáson” jártak, s mindenhol szembesültek a kommunizmus propagált- és valódi eszméivel, veszélyeivel. A témakörök feldolgozása közben a különféle szemléltető feladatok mellett a gyerekek lehetőséget kaptak érzéseik, gondolataik kifejtésére is.
Ezt a hosszabb részt keretszerűen fogta közre az előzmények átbeszélése, illetve az utána következő „forradalmi hangulat”- célunk megvalósulása abban látszott, hogy a rendhagyó történelemóra utolsó 10 percében mindannyiukból előtörtek a hősöket is jellemző érzelmek: a sorstársi közösség és a bátor tettrekészség. Átérezve a korszak hányattatásait, észrevétlenül is forradalmárokká váltak, improvizatív módon, lelkesen és büszkén elevenítették fel a szabadságharc eseményeit: gyülekeztek a Bem-szobornál, ledöntötték a Sztálin-szobrot, kivonultak a rádióhoz, amit hosszas tűzharc után végül is sikeresen elfoglaltak.
Mozgalmas és eseménydús délelőtt volt. Sokat tanultunk belőle, mindannyian.
