Rendhagyó programok az új Hamburgi Magyar Iskolában

Médiasuli, meseelőadás, táncház

/ Tóth-Pál Zoltán /
toth.pal.zoltan képe
Idén januárban indult be a Magyar Iskola Hamburgban. Az iskoláról készült felvételeket dolgozták fel Deli Csanád KCSP-os társam instrukciói nyomán az általa vezetett Médiasuli előadásán. Ezt követte csángó újévi köszöntőm, a „Hejgetés”. Majd interaktív meseelőadásom Zelk Zoltán: Három nyúl című verses meséjének zenés változata, és egy vidám Moldvai táncházzal zártuk a programot.
Médiasuli"Hejgetés"Három nyúlTáncház

Az iskola alapító okirata számomra megható módon mélyen tükrözi azt az erőfeszítést, összefogást, lelkesedést, amellyel megálmodói létrehozták. Ebből idézek olvasóimnak:

„Az álomképeket nem lehet kinyílt szemmel megölelni, s álmodni se lehet mindég; az életnek döcögős útja felráz.” (Bolyai Farkas)

Jövőkép

Álmodunk. Egy Magyar Iskolát látunk, ami a Hamburgban élő több ezres magyarság gyermekeinek jövőt ad, ami gyökereik örökségét, hitét, erkölcsi tartását beléjük plántálva azok büszke hordozóivá teszi őket, bárhová vezesse is őket majd az életük útja.

Álmodunk. Látjuk miképp fogadja be Hamburg is a magyar nyelvű oktatást, miképp ismeri el a magyar kultúrát és nyelvet, miként ajánlja egyenjogúan választható érettségi tantárgyként a magyart.

Álmodunk, de fel is ébredünk. Látjuk tisztán az előttünk álló feladatokat és kihívásokat. Elszánt szülőkként, saját gyermekeinkért és az ő jövőjükért vállaljuk az előttünk álló utat, egymásba karolva, időnkkel, tehetségünkkel és teljes szívünkkel feszülünk neki a napi feladatoknak.

Helyzetünk, korábbi törekvések, az iskola szerepe és kapcsolata az egyéb csoportokkal

Egyletünk, a Hamburgi Magyarok Egyesülete (HME), több mint 110 esztendőre tekint vissza. Ez idő alatt különféle sorsú és több hullámban érkezett magyarokat fogott össze és adott számukra kapaszkodót új, idegenbe szakadt életük megszilárdításához és mindeközben magyarságuk megtartásához. Időről időre különböző fórumok kaptak kisebb vagy nagyobb hangsúlyt az egylet története folyamán. Megtartó gerincként a Magyar Katolikus és Református gyülekezetek bástyái mellett volt, hogy bálok sorozata, vagy évtizedeken át töretlenül működő irodalmi kör, a Klub adtak közösségi programokat. Ebbe a háttérbe kapaszkodva indult útjára a gyerekcsoport, ami szintén élt meg aktívabb és langyosabb periódusokat. 2016-tól újult erővel folytatta útját a gyerekcsoport három lelkes anyuka vezetésével, hogy havi rendszerességgel gyűjtse össze a magyar gyerekeket a legkisebbektől a nagyobbakig. E gyerekcsoporton belül pedig szárba szökkent a már régóta dédelgetett álom, egy iskola a hamburgi magyarságnak.

A katolikus és református gyülekezetek havonkénti miséi illetve gyerek istentiszteletei nyújtanak még lehetőséget a gyerekek rendszeres találkozására. A fiatalság számára – hitüknek és közösségüknek megerősítése érdekében, a világban sok helyütt jól működő példák alapján  a református gyülekezetben megszületett egy cserkészcsapat felállításának gondolata, mely az iskolával szorosan együttműködve a felnövő gyerekek számára az oly nagyon hiányzó és a közösségalkotás számára nélkülözhetetlen alapot, a gyerekek (és szülők) legalább kétheti rendszerességű személyes és élménydús találkozását biztosíthatja.

Az újonnan megalakult Hamburgi Magyar Iskola így egy fontos alapot képez a gyerekek egybefogása terén is és kapocsként működik a korábban Hamburgban és környékén külön-külön elszigetelten, vagy kisebb csoportokra szakadottan felnövő magyar gyökerű gyerekek számára.

További információt az iskola működéséről, beiratkozásról az alábbi címen kaphatnak: [email protected]

Az iskola életébe betekintést nyújt Deli Csanád Kőrösi Csoma Sándor Programos társam, az általa vezetett Médiasulin készült tudósítása, melyről szóló cikke, videója az alábbi linken érhető el: https://www.korosiprogram.hu/munkankrol/mediasuli-hamburgban

Csanád előadását követően kikötöttem egy 10 m-es zörgő-börgőkkel teleaggatott kötelet, s szólt a kettősfurulya, morrogott a „bika”, és lelkes közönségem segítségével elmeséltem csángó újévi köszöntőmet a „Hejgetést”, amiben a búza életútját mondom el a vetéstől a kenyérig. Majd a mese előadáshoz való szereposztással kiosztottam a fejbábokat, s kezdődhetett a mese. A kötélnél lelkesen zörömböltek a gyermekek, míg az állatjelmezbe bújt szereplők tánclépésben menekültek a három félelmetes nyúl hírének hallatán.

Ezt követte moldvai táncházunk, ahol még egy dalt is megtanultunk énekelni, melyről a kapcsolódó videó tanúskodik.

Nagy öröm volt Hamburgban, hogy ismét nagyszerű, lelkes csapattal találkoztam. Legutóbb 2016 őszén jártam náluk, amikor három lelkes anyuka vette kézbe a gyermekcsoport szervezését, s volt szerencsém első programjukon szüreti műsoromat előadni. Az erről szóló írásom az alábbi linken érhető el:

http://korosiprogram.hu/munkankrol/harom-lelkes-anyuka-kezbe-vette-gyermekcsoport-szervezeset-hamburgi-magyarok

Köszönet a táncot tanító Borsos Editnek, alkalmi zenésztársaimnak és a szervezőknek Rostás Attilának, Brockhauser Sándornak valamint Brandt Orsolyának és Deli Csanádnak a szép fotókért és a videóért. Az ebből készült képgaléria az alábbi linken érhető el: https://www.korosiprogram.hu/galeria/kepek/mese-eloadas-tanchaz-hamburgban

 

Tóth-Pál Zoltán