A Kőrösi Csoma Sándor Program keretein belül is számos új módszert kellett bevezetnünk, kipróbálnunk. Ezek az új kísérletek, illetve a számos beszélgetés a helyi szervezetekkel, a közösségek vezetőivel további problémákra hívták fel a figyelmet. Ezért a következőkben egy kis helyzetfelmérést, illetve gondolatkísérletet szeretnénk bemutatni, miképpen lehetne szerintünk még jobban segíteni néptáncos szemszögből a diaszpórában élő magyarság kultúrájának, közösségeinek megőrzését.
A helyzetfelmérés szakaszában általánosan elmondható, hogy nagyon sok néptáncos közösség található a világ számos pontján. Konkrét esetünkben, Melbourne-ben 4 táncegyüttessel foglalkozunk, ebből jelenleg egyben kizárólag gyerekcsoport működik, egy másikban pedig egyaránt van felnőtt és gyerekcsoport. Tehát összesen három felnőtt csoport, és két gyerekcsoport van. Bár mindegyik csoportnak van vezetője, de általánosan elmondható, hogy nem képzett tánctanárokról van szó, hanem elkötelezett, lelkes táncosokról, akik vagy autodidakta módon, vagy magyarországi tábori élmények alapján, esetleg korábban Ausztráliában tanító néptáncoktatóktól tanultak. A helyi táncegyütteseknek tehát alapvetően létszükségletük a „vérfrissítés”, a Magyarországról érkezett szakemberek szakmai támogatása, legyen szó 3-6-9 hónapos KCSP-s ösztöndíjasról, vagy táborokba, találkozókra meghívott néptáncpedagógusokról.
Ettől függetlenül a helybeliek elmondása alapján mindig van egy „üresjárat”, általában több hónapig tartó időszak, amikor a helybeli néptáncos közösségek komoly szakmai támogatás, vezetés nélkül maradnak. A legtöbb együttes ezeket az időszakokat nagyon megsínyli, és nehezen állnak újra talpra. Szinte „kampányszerűvé” válik így a munkájuk, amit ezek az amúgy is nehéz helyzetben levő közösségek, különösen a fiatalok, gyerekek hamar megéreznek, és rossz hatással van rájuk.
A járványügyi helyzetben előtérbe kerülő digitális tananyagszerkesztés, távoktatás, illetve a fent leírt problémák összekapcsolásából alakult ki a következő gondolatmenet, tervezet. Az egyes közösségekben általában formálisan-informálisan akadnak vezetők, vagy vezető egyéniségek, akik vagy emberi, vagy szakmai szempontból kiemelkedőek, és valamilyen szinten irányító, hangadó szerepet töltenek be. Amennyiben speciálisan az ő számukra a Kőrösi Csoma Sándor Programos időszak alatt előkészítünk megfelelő tananyagot, és átadunk bizonyos szintű módszertani tudást, úgy ezeket a „köztes időket”, amíg nincs ösztöndíjas a szervezetnél, át lehet hidalni az ő segítségükkel.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyrészt a digitális oktatásból létrejövő anyagokat gondosan rendszerezve megőrizzük, és ezeket majd a közösségek számára elérhetővé tesszük. Ez az elmúlt időszakban már több órányi videóanyagot (táncoktatás, táncbemutató, viselet, néprajz, népdaltanítás), szöveges dokumentumokat, interneten található anyagok, elérhető forrásértékű dokumentumokat jelent. Ezeket szeretnénk módszertani ajánlásokkal kiegészíteni, amiket mind a gyerekcsoportok, mind a felnőtt együttesek munkájában fel lehet majd használni.
A fenti módszert továbbgondolva megfontolandó, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen a program a célországokban, célközösségekben működő helyi „specialisták” (táncosok, tanárok, közösségszervezők, stb.) kiválogatására, segítésére, esetlegesen továbbképzésére. Ezt a szemléletmódot szervesen be lehetne építeni a KCSP-programba, eddigi tapasztalataink alapján hosszútávon így lehetne a legtöbbet segíteni a diaszpórában élő magyar közösségeknek.
Drozdovszky Dóra és Kiss Gergely
