Mikor megérkeztem Seattle-be, nagyon kellemes volt azt tapasztalni, hogy ilyen messzire Magyarországtól is működik magyar néptánccsoport. Többek között az volt számomra érdekes, hogy a Seattle-i Kisbetyárok tánccsoportot egy amerikai család vezette már közel 32 éve. Sue Isely, a csoport vezetője azt szerette volna, ha a szülőket nem tántorítja el a próbáktól az, hogy nincs aki vigyázzon gyerekeikre, ezért a felnőtt próbák mellett – egy másik teremben – párhuzamosan oktattak népi gyerekjátékokat és táncokat a fiatalabb generációnak is. Ezáltal egy családbarát táncos közösség alakult ki.
A magyar néptánc iránt érdeklődőknek sajnos eddig csak a Kisbetyárok nyújtott lehetőséget. Sokan azért nem csatlakoztak a csoporthoz, mert nem rendelkeztek semmilyen tánctudással és egy, már évek óta működő, tánccsoportba nehéz így bekapcsolódni. Akadt, aki nem vágyott színpadi szereplésre, fellépésekre, csupán saját szórakoztatásra szeretett volna táncolni. Volt, akinek az idejébe nem fért bele, hogy minden hétvégén ellátogasson a próbákra.
Szerencsére két amerikai és két magyar hölgy úgy gondolta: ezt a problémát orvosolni kell, mert szerettek volna mindenkinek lehetőséget biztosítani a táncra. Megalapították a Seattle Táncházat, amelynek célja, hogy minden hónapban egyszer szerveznek táncházat egy családi háznál, ahol mindenki a maga örömére táncolhat. A két amerikai hölgy – Diana és Marjorie – felajánlották, hogy havonta felváltva a családi házukban helyet biztosítanak a táncháznak.
Véleményem szerint irigylésre méltó és példaértékű, hogy két amerikai ilyen szívességet tesz a magyar közösségért. Megkérdeztem őket: honnan az indíttatás ehhez? Azt válaszolták: nagyon szeretnek táncolni, a magyar néptánc nagyon közel áll a szívükhöz és mindent szeretnének megtenni, hogy lehetőséget biztosítsanak a magyar néptánc ápolására és megőrzésére. A Seattle Táncház abban a nagyszerű helyzetben van, hogy a városban van olyan zenekar, amely autentikus magyar népzenét játszik. Három állandó tagja van: Orbán László, a Magyar Állami Népi Együttes volt prímása; Carlile-Kovács Christopher és Orbán Panni. Hozzájuk szokott csatlakozni – ha ideje engedi – Miklós Lajos és Kabók Szabolcs a kanadai Vancouver-ből. A táncház gyerekfoglalkozással szokott indulni, gyerekjátékokkal, alap, ugrós táncokkal. Ezt követően táncoktatás kezdődik azoknak, akik az alaplépésektől szeretnének megismerkedni egy-egy tájegység táncaival. Szeptembertől januárig felcsíki táncokat oktatunk a táncház elején. A táncházak nagyon jó hangulatúak, örömünkre egyre növekszik a táncházba járó családok száma.
Szerettünk volna más lehetőséget is biztosítani, hogy az érdeklődők az alaplépésektől sajátíthassanak el egy-egy teljes táncrendet, ezért elindítottunk egy 7-8 alkalomból álló tánckurzust. Az érdeklődők heti egyszer – péntek esténként – az első tanfolyamon Kalotaszeg táncival ismerkedhetnek meg. Tervünk az, hogy a karácsonyi ünnepek után, januárban, elindítjuk a második kurzusunkat, ahol folytatjuk a Kalotaszegi táncanyagot, viszont abba már magasabb tánctudással rendelkezők is bekapcsolódhatnak. Sikeresnek érezzük a tanfolyamot és a visszajelzések alapján úgy gondoljuk, hogy nagy igény van rá.
Nagyon örülök, hogy a Seattle-i magyarság érdeklődő és nyitott a néptánccal kapcsolatos programokra. További tervünk, hogy a magyar iskolával szeretnénk aktívabban együtt működni, segíteni egymást, hiszen nagyon fontos összetartani a közösséget. Ezt pedig csak úgy lehet, ha a különböző csoportok nem egy időpontban tartják a gyűléseiket, próbáikat, óráikat. Szerencsére erre minden vezető nyitott, ezért nagyon bízunk abban, hogy akik esetleg eddig nem vettek részt a Seattle-i magyarság életében most majd bekapcsolódnak és velünk együtt ápolják és adják át gyermekeik számára a magyar kultúra kincseit.
Bármelyik táncos közösségről bővebb információt kaphatnak az érdeklődők a seattle.tanchaz@gmail.com e-mail címen vagy a Seattle Táncház Facebook oldalán.
