A Márton Áron-emlékév ünnepélyes megnyitását a szervezők 2016. február 12-én, a nagy főpásztor püspökké szentelésének 77. évfordulója napján tartották Csíkszeredában és Csíksomlyón. Az eseményhez e sorok írója Petőfi Sándor-ösztöndíjasként az online Gyergyói Kisújságban megjelent, „Szívünkben nap nap után nagyobb lesz ő” című exkluzív fényképes és szöveges összeállítással kapcsolódott. Az anyagot később az emlékév hivatalos honlapja is átvette.
Linz, 2016. február 21.
Röviddel az emlékév megnyitását követően, 2016. február 21-én Linzben a Jó Pásztor-templomban a magyar szentmise után Szabó Ernő linzi magyar lelkésszel együtt a hitvalló püspök gondolataiból és mások méltató szavaiból felépített, Ferenczes István Himnusz Márton Áron püspökhöz című költeményével színesített összeállítással emlékeztünk Erdély nagy püspökére. Elmondtuk azt is: a Márton Áron-emlékév célja, hogy a nemzet egészével – beleértve a Kárpát-medencét és a diaszpóra magyarságát – megismertesse a mártír sorsú főpap életművét s ezzel együtt a huszadik századi diktatúrák valódi természetét, erősítve ezáltal a magyar–magyar kapcsolatokat, a nemzeti identitást és a nemzeti összetartozást. E törekvések szellemében Linzben a budapesti Magyarság Háza jóvoltából minden megjelentet megajándékoztunk az emlékév tiszteletére kiadott, „Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában” – Márton Áron püspök életéről című, harmincoldalas színes kiadvánnyal. Szabó Ernő atyának jómagam a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Könyvek sorozatában, Sas Péter tollából megjelent, Márton Áron erdélyi püspök élete és munkássága című kötet átadásával köszöntem meg, hogy a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett emlékévhez Felső-Ausztria is csatlakozott.
Wels, 2016. február 28.
Három nappal a kommunizmus áldozatainak emléknapját követően, 2016. február 28-án Welsben a Szent István-templom kápolnájában bemutatott szentmisét – ahol a felső-ausztriai magyar katolikus közösség minden hónap második és negyedik vasárnapján ünnepli anyanyelvén az Eucharisztiát – Szabó Ernő atya a kommunizmus áldozataiért és üldözötteiért, köztük a sokat szenvedett Márton Áron és Jakab Antal erdélyi püspökökért ajánlotta fel. „A székely nép legnagyobb példaképe ez a két püspök. Kövessük őket a hitben, reményben és szeretetben” – adta útravalóul híveinek Szabó Ernő atya.
A szentmise befejező áldása után – szintén a Petőfi Sándor Program keretében – gyertyát gyújtottunk, majd a korszakhoz kapcsolódó személyes emlékek felelevenítésével, valamint Bartis Ferenc költő Márton Áron századik születésévében című költeményével emlékeztünk meg a két mártír sorsú erdélyi főpapról. Az emlékév imént említett budapesti kiadványával itt is megajándékoztuk a megemlékezésben velünk tartó híveket, a székelyföldi születésűek közül pedig, akik találkoztak Áron püspökkel, mert például ő bérmálta őket, többekkel interjút készítettem.
A kor tanúja: Vencser László
Mindeközben Petőfi-ösztöndíjasként azt a szerencsés körülményt sem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a ditrói születésű Vencser László erkölcsteológus, az ausztriai katolikus idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója személyében Linzben él – immár huszonöt éve – az egyetlen olyan, Erdélyből elszármazott, aktív pap egész Ausztriában, akit két évtizednyi személyes emlék fűz a nagy erdélyi püspökhöz. Márton Áron püspök bérmálta, a gyulafehérvári teológián tanította, szülőfalujában, Ditróban ő szentelte pappá, majd római tanulmányai befejezte után a fiatal morálteológus a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára- és vicerektoraként esztendőkön át a nagy püspök közvetlen közelében dolgozott.
Vencser László az elmúlt két és fél évtizedben világszerte élőszóban is számos alkalommal állította a hitvalló főpásztor életpéldáját a diaszpórában élő magyar honfitársai elé, és Márton Áron iránti nagyrabecsülése írásaiban és könyveiben is kifejeződik. Az emlékeiről vele készített írott interjúm és videofelvételem a Petőfi Sándor Program és a Márton Áron Emlékév honlapján is megjelent.
Innsbruck, 2016. március 13.
Hamarosan a harmadik ausztriai megemlékezésünk is elkövetkezett, mégpedig 2016. március 13-án, Innsbruckban, az Innsbrucki Magyar Diákotthon és Kultúrcentrum – ismertebb nevén: Magyar Ház – dísztermében, a 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapat és az Innsbrucki Római Katolikus Egyházközség jelenlévő tagjai körében. A cserkészek március 12-i nagyböjti lelkinapját követően ugyanis Nagy-György Attila atya kezdeményezésére másnap, március 13-án a közösség első alkalommal ifjúsági magyar szentmisét ünnepelt, a liturgia befejezte után pedig magam is szólhattam a közösség ifjú – és örök ifjú – tagjaihoz. A kifejezetten az alkalomra előkészített, Márton Áron hatása a fiatal nemzedékre című előadásomban arról beszéltem, hogy milyen volt a nagy erdélyi püspök kapcsolata az ifjúsággal, hogyan viszonyultak hozzá a fiatalok. Mindezt Dávid Erzsébet Láttam a püspököt című versével is illusztráltam.
Végül ez esetben is a Nemzetstratégiai Kutatóintézet említett kötetének átadásával köszöntem meg Nagy-György Attila atyának, hogy a Márton Áron-emlékév programsorozatába Innsbruck is bekapcsolódott, a híveket pedig arra kértem, jegyezzék meg Márton Áron nevét, és azt is, hogy Nagy Püspök volt, valamint próbálják megismerni, illetve megérteni, hogy miért volt nagy. Legyen ebben segítségükre ez a füzet – tettem hozzá, és megajándékoztam az emlékév legelső kiadványával minden megjelentet.
Grác, 2016. április 10.
A költészet napjának előestéjén, 2016. április 10-én a Gráci Magyar Katolikus Közösség a vasárnap esti magyar szentmisét követően a Kalvarienberg-plébánia közösségi termében e sorok írójának A 120 éve született Márton Áron erdélyi püspök élete és munkássága című előadásával emlékezett meg a gyulafehérvári egyházmegye néhai nagy főpásztoráról. Grácba a Pasztorális Tanács volt elnöke, Ugri Mihály, valamint Molnár Ottó és Holló István atyák meghívására érkeztem. Miután ismertettem a Márton Áron-emlékév céljait és megvalósult, illetve tervezett eseményeit, végighaladtam Márton Áron életútjának főbb sarokkövein, amit a közönség tagjai nagy érdeklődéssel és látható megrendüléssel hallgattak. A bő egyórás, szerkesztett előadás folyamán az erdélyi (gyergyóremetei) születésű, Grácban élő György Adorján – a költészet napja tiszteletére is – több, Márton Áronról és Márton Áronhoz írt verset felolvasott, a kárpátaljai (császlóci) születésű, szintén Grácban élő Sahov Marianna pedig a nagy püspök hitvallásából, gondolataiból tolmácsolt időnként egy-egy csokornyit. Üdítően és – számomra legalábbis – lélekemelően hatott az osztrák nemzetiségű, osztrák népviseletbe öltözött, de magyarul is tökéletesen beszélő és szívében magyarul is érző Ugri (sz. Prassl) Ingrid jelenléte.
A korábbi alkalmakhoz hasonlóan itt is Sas Péter könyvének átadásával köszöntem meg Molnár Ottó atyának, hogy a Márton Áron-emlékév programsorozatához Linz, Wels és Innsbruck után Grác is csatlakozott, a megjelenteket pedig (sőt, a távolmaradókat is) három különböző, Márton Áron püspökről szóló kiadvánnyal ajándékoztam meg.
Bécs, 2016. május 27–28.
Az emlékév első felében szervezett ausztriai események csúcspontját a május 27–28-án Bécsben, a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Kaláka-Club, a Pázmáneum és a Balassi Intézet – Collegium Hungaricum közös szervezésében megvalósuló Márton Áron-emléknapok programsorozata jelentette. Ennek keretében május 27-én a Collegium Hungaricumban megnyílt a Márton Áron élete és munkássága című emlékkiállítás, május 28-án pedig ünnepi szentmisén, majd emlékülésen emlékeztünk Erdély nagy püspökére.
A kiállítás létrehozói számára fontos volt, hogy összekapcsoljanak ezáltal egy kis csíki települést, az őáltaluk féltve és büszkén őrzött emlékezetet a nemzet távolabbi részeivel, jelen esetben a Bécsben élő magyar közösséggel – mondta a Collegium Hungaricumban a tárlatot méltató és megnyitó beszédében Csibi Krisztina. A Magyarság Háza igazgatója a Márton Áron életét és munkásságát képeken és szöveges tájékoztatókon keresztül ismertető tablók bemutatása után így összegezte a kiállítás célját: „Egy olyan ember példáját mutatja be a kiállítás, akinek szellemisége máig hat, aki a teljes magyarságért vállalt áldozatot és a szó legnemesebb értelmében ember volt. Legyen ez a vándorút minél teljesebb, hogy minél több területen ismerhesse meg a hazai és külhoni magyarság a Püspök példáját: hitben és szeretetben, a magyarságért való kiállásában.” Az ünnepi alkalommal Molnár Mária, a Collegium Hungaricum igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű katolikus pasztoráció országos igazgatója P. Bíró János Antal verssoraival mutatott rá arra, hogy Márton Áron az egész világ magyarsága számára ragyogó csillag: „Áron püspök Erdély egén / Legragyogóbb csillag vagy, / Fáklya voltál életedben, / Halálban is az maradsz! / Ez a csillag szórja fényét / A világon szerteszét, / Hogy hirdesse püspökünknek / Csodálatos életét!” Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév 2016 Programbizottságának elnöke azt hangsúlyozta, a nagy erdélyi püspök mindenki számára példakép, és az emlékév éppen erre szeretné ráirányítani a figyelmet. Az ünnepi műsorban Molnár Hunor, a Bécsi Magyar Iskola diákja és a Bartal Lajos vezette Missio Cantorum Vegyeskar működött közre. A Budapestről érkezett kórus Ferenczes István csíkszeredai költő Márton Áron püspökhöz írt himnuszával is – amelyből Márk József ferences szerzetes komponált éneket – megörvendeztette a közönséget.
Május 28-án a Pázmáneum kápolnájában Vencser László igazgató, Pál László kismartoni püspöki helynök és Varga János rektor ünnepi szentmisét mutatott be a 120 éve született nagy erdélyi püspök emlékére. A szentegyházi születésű Pál László, miután felelevenítette a hetvenes évek közepéről őrzött emlékét: a gyulafehérvári székesegyházbeli találkozását Márton Áronnal, szentbeszédében a hit nagy alakjaként állította a püspököt a hívek elé. „Sok megpróbáltatásához az erőt istenhite adta” – fogalmazott, majd így folytatta: „Szorongatott helyzeteiben: szekuritátén, börtönben, palotafogságban és minden megpróbáltatásban bátor volt, soha nem félt, mert tudta és hitte, hogy a legnehezebb órákban, a legnagyobb megpróbáltatásban sincs egyedül: vele van az Isten.” Ilyen hitre lenne és van szükségünk nekünk is, ma, a XXI. században élő keresztényeknek – tette hozzá a kismartoni püspöki vikárius. Végül arra is kitért: annak tudatában, hogy semmi nem magától értetődő, hanem minden kegyelem, nem szabad elfelejtenünk hálát adni Istennek a hit nagy példaképeiért, köztük Márton Áron püspökért. „És mondjunk köszönetet a hit nagy ajándékáért, amely a megfoghatatlan Istenben gyökerezik” – zárta szavait Pál László. A szentmisén a budapesti Missio Cantorum Vegyeskar teljesített zenei szolgálatot, a közösség pedig a himnuszok előtt természetesen a Márton Áron püspök boldoggá avatásáért szóló fohászt is elimádkozta.
A szentmisét követően a Pázmáneum dísztermében a bécsi Márton Áron Emléknapok rendezvénysorozat harmadik programjaként emlékülés vette kezdetét, amelyet Hegyes Ádám és Dányi Árpád zongoraművészek négykezes játéka nyitott meg. Johannes Brahms Német Requiem című zeneművének második, Mert minden test olyan, mint a fű című tétele illő nyitánya volt az estnek, amelyen a nagyszámú emlékező és ünneplő közösséget Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte.
„Örömünkre szolgál, hogy számtalan eseménynek lehetünk a tanúi az emlékév során, hiszen nagyon sokan csatlakoztak az emlékévhez, egyházi és civil közösségek, katolikusok és nem katolikusok a Kárpát-medencében és a nagyvilágban Kanadától egészen Új-Zélandig” – vázolta az emlékév eddigi tapasztalatait beszéde elején az államtitkár. Kijelentette: „Tisztelettel beszélünk Márton Áronról és őszinte csodálattal, megbecsüléssel emlegetjük a nevét. Ő volt az, aki a rábízottakat átsegítette a nehéz évtizedeken, az ő hit és magyarság melletti kiállása tette könnyebbé azt a már-már elviselhetetlen időszakot. A börtön és az átélt más nehézségei sem akadályozták meg abban, hogy folyamatosan buzdítsa, intse, bátorítsa az általa pásztorolt nyájat.” Potápi Árpád rámutatott: „Ami Márton Áront az erdélyi magyarsággal összekötötte, az a szeretet. Ezt érezte és tapasztalta meg mindenki, akivel csak találkozott. A püspök ugyanis szerette híveit, nemcsak a katolikusokat, de a többi felekezet tagjait is. A szeretet mellé pedig társult a kötelesség. Márton Áron hitte, hogy a rá bízott népért kötelességgel tartozik. Mindig meglátta, hogy pozíciójából fakadóan hol és hogyan tud a magyarságért tenni. Nem hallgatott a magyarságot ért sérelmekről, miközben békére intette a zúgolódókat…” Szavait az államtitkár egy al-dunai székely tanárember, Borsos Tamás bácsi szavaival zárta: „Szebb a világ velünk, mint nélkülünk.”
Vencser László igazgató Márton Áronhoz fűződő személyes emlékeinek felelevenítését szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a többnyire nem Erdélyből elszármazottakból álló, nyitott és érdeklődő ausztriai magyar közönség. (Ezt az előadását Vencser László később, az adott helyekhez és alkalmakhoz igazítva, 2016. augusztus 7-én Kisdorogon, 2016. szeptember 15-én Budapesten a MOM Kulturális Központban és 2016. október 9-én Innsbruckban is megosztotta a közönséggel.)
Virt László szociológus, Márton Áron életrajzírója Kisebbségi erkölcs: Márton Áron című előadásában végigvezette a hallgatóságot a püspök életútján és hitvallásán. „A tömeget érintő népmissziókkal a kiengesztelődés eszméjét állította előtérbe, ugyanakkor a terjeszkedő új diktatúra ellenmérgeként a felnőttek hitoktatását, a családok evangelizálását, a merő katolikus szokásokon túlmutató elkötelezett, evangéliumi kereszténységet szorgalmazta. Tudta, hogy lelki fordulat nélkül nem maradhatunk meg” – hallhattuk Virt Lászlótól, aki azt is kiemelte: Márton Áron tudta, hogy a kereszténység csak akkor lesz életképes, ha az nem csupán egy szelete az életnek, hanem az egész életet áthatja.
A Bécsi Magyar Iskola két diákja, Grubbauer Evelin és Tök Tamás versszavalatokkal – melyeket Lengyel Ferenc magyartanár tanított be – járultak hozzá a műsor ünnepélyességéhez.
A bécsi Márton Áron Emléknapok zárógondolatát a műsorok vezetőjeként e sorok írója nyújtotta át a közönségnek, Szappanos Gábor író Quadragesima Die, azaz A negyvenedik napon című novellájából kölcsönözve: „Nemcsak szent életű főpásztor, de példamutató ember is voltál az embertelenségben.”
Burgenlandiak, bécsiek, alsó- és felső-ausztriaiak Gyulafehérváron 2016. szeptember 29-én
A Kárpát-medence minden szegletéből érkező több ezer hívő között ausztriai magyarok is jelen voltak 2016. szeptember 29-én, Szent Mihály főangyal főünnepén Gyulafehérváron a főegyházmegye és főszékesegyház búcsúján, valamint Márton Áron püspök kőszarkofágjának leleplezésén (amelyben a megelőző napokban elhelyezték Áron püspök kriptából felhozott földi maradványait). Burgenlandból, Bécsből, Alsó- és Felső-Ausztriából is csatlakoztak magyarok – mi több, Kunckelné Fényes Hajnal Ildikó személyében egy Latin-Amerikában élő honfitársunk is velünk tartott – ahhoz a zarándokcsoporthoz, amely Vencser László igazgató és Varga János, a Pázmáneum rektora vezetésével szeptember 28-án kelt útra, hogy másnap a székesegyház déli kereszthajójában tanúja és részese legyen a történelmi eseményeknek. A Szent Mihály-búcsú és halálának 36. évfordulója napján a Márton Áron püspökre emlékezés mellett a hagyományos Veni Sanctét, vagyis a Papnevelde és a Hittudományi Főiskola tanévnyitóján a Szentlélek hívását is magában foglaló, három – latin, magyar és román – nyelvű szentmise főcelebránsa Miguel Maury Buendia érsek, bukaresti apostoli nuncius volt. Vele koncelebrált Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Tamás József segédpüspök, Ross Márton temesvári, Böcskei Lászó nagyváradi és Schönberger Jenő szatmári püspök, Ioan Robu bukaresti érsek, továbbá jelen voltak a romániai görögkatolikus püspökök és az erdélyi magyar testvéregyházak elöljárói is valamennyien, illetve az erdélyi papság nagy része (mintegy 300-an).
A szentmise végén az egyházi méltóságok leleplezték, majd Tamás József segédpüspök elvégezte a szokásos katolikus halotti szertartást és megáldotta Áron püspök kőszarkofágját, amelyet az egész szentmise alatt nyolc, székely népviseletbe öltözött csíkszentdomokosi fiatal vett körül, és amely előtt Lukácsovits Magda festőművész portréalkotását helyezték el.
A szentmise utáni ünnepi beszédében Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár úgy fogalmazott: szükséges olyan szentéletű emberek példája és mintája, mint amilyen Márton Áron püspök volt, aki élete példájával, a jó melletti kiállásával, a szenvedés példás tűrésével mindannyiunkat segít. A kegyeletkoszorúkat elhelyezők között ott láthattuk Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt és Grezsa István kormánybiztost is.
Az ünnepség a pápai himnusz és a magyar himnusz eléneklésével zárult. Azt követően a híveknek csak egy része vonult ki a székesegyházból, a többség benn maradt, körülvette Áron püspök kőszarkofágját és elénekelte Ó én édes Jóistenem ősi és Ki tudja, merre, merre visz a végzet kezdetű jelenlegi székely himnuszunkat…
Száztíz ember és száztíz égő gyertya Gyulafehérváron a teológiai líceum kápolnájában
„Szeptember 29-én, Márton Áron halálának évfordulóján szervezzetek gyertyagyújtást a helyi magyar közösség részvételével helyi idő szerint 18 órai kezdéssel” – kérte a szórványmagyarságot támogató Petőfi Sándor Program és a diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaitól Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnöke. Tekintettel, hogy Zödös Szabolcs személyében a Gróf Mailáth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum mentoráltjaként Gyulafehérváron is tevékenykedik Petőfi-ösztöndíjas, mi, a Kőrösi-programhoz tartozó Ausztria magyar zarándokai gyertyagyújtásunkat vele és a líceum diákjaival közösen tartottuk.
A kápolnában összegyűlt emlékezőket Farkas László, a kisszeminárium lelkiigazgatója köszöntötte, majd a magunk rövid bevezető szavai után Farkas atya orgonajátéka alatt meggyújtottunk egy gyertyát a líceum, egyet a Petőfi-program és egyet a Kőrösi-program nevében. Ezt követően a három égő gyertyáról a folytatódó halk orgonaszó alatt a kápolnában jelenlévő száztíz résztvevő is meggyújtotta az előre kézbe vett mécsesét és elhelyezte az oltár mellett erre a célra felállított kisasztalon. Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ily módon száztíz égő gyertya lángja mellett mutatta be Emberkatedrális – Főhajtás Márton Áron püspök emléke előtt című előadását. Annak végén a nagy püspök boldoggá avatásért szóló ima, majd a Boldogasszony anyánk és a székely himnusz éppúgy zengett a líceum kápolnájában, mint délelőtt a székesegyházban valamennyi ima és ének…
Más emberekként térünk haza, mint amilyenekként idejöttünk, szívünkben és ismereteinkben sokat gazdagodtunk, a lelkünk magasra emeltetett – állapította meg szeptember 30-án az autóbuszon a reggeli ima előtt Varga János rektor atya, majd felolvasta Ferenczes István Himnusz Márton Áron püspökhöz című költeményét. Minden bizonnyal azért tette, mert úgy találta: szeptember 29-én a világ előtt talán minden eddiginél nyilvánvalóbban megmutatkozott, hogy Áron püspök fölemelt főt, méltóságot adott nemzetünknek.
Innsbruck, 2016. október 8–9.
A Márton Áron-emlékév, s általa nagy püspökünk üzenete az Alpok hegyláncai közé, az Inn folyó partjáig is elért: a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Pro Patria Egyesület, az Innsbrucki Magyar Diákotthon és Kultúrcentrum Egyesület és az Innsbrucki Magyar Római Katolikus Egyházközség közös szervezésében október második hétvégéjén Márton Áron Emléknapokat tartottunk a tiroli tartományszékhelyen. Október 8-án az Innsbrucki Magyar Ház épületében Csibi Krisztina, a budapesti Magyarság Háza igazgatója megnyitotta a Márton Áron élete és munkássága című kiállítást, másnap pedig Vencser László és Nagy-György Attila – akikkel együtt szolgált Hirschberger Raimund diakónus is – ünnepi szentmisét mutatott be a nagy erdélyi püspök emlékére. A rendezvénysorozatot Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is megtisztelte jelenlétével és a tiroli magyarokhoz intézett ünnepi gondolataival.
A kiállítás megnyitóján elmondott üdvözlő szavaiban a marosvásárhelyi születésű Nagy-György Attila dél-tiroli/innsbrucki lelkész úgy fogalmazott, nagy büszkeség az erdélyieknek, hogy Márton Áront nem a papság, hanem Magyarország Kormánya állította példaképként az összmagyarság elé. Felelevenítette azt az esetet, amely brassói plébánosi szolgálata idején, 2010-ben történt, s amelyet Maksay Ágnes Márton Áron boldoggá avatási pere I–III. című dokumentumfilmjéből is ismerhetünk, hogy tudniillik egy fiatal híve rosszindulatú daganatos megbetegedésének végső-közeli stádiumából a Márton Áronhoz intézett imaszavak hatására gyógyult meg és ma is egészséges. „Márton püspök a magyarság és az innsbrucki magyarság életében is fog csodát tenni” – jegyezte meg Nagy-György Attila.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár ünnepi beszédében mindenekelőtt megköszönte az innsbrucki magyaroknak, hogy csatlakoztak a Márton Áron-emlékévhez, s emellett a Magyar Háznak, a katolikus egyházközségnek, a cserkészeknek, a civil szervezeteknek és csoportoknak azt a több évtizedes munkát is, amely révén Tirolban kitartanak magyarságuk mellett, anyanyelvüket, identitásukat továbbadják a fiataloknak is. Az est díszvendége a folytatásban áttekintette Áron püspök életútját és az emlékév jelentős eseményeit is ismertette. „Márton Áron nemcsak az erdélyi magyarságnak és a katolikus magyaroknak, hanem az összmagyar nemzetnek egyik kiemelkedő közéleti személyisége, egyházi vezetője volt a huszadik században. S nemcsak a magyar nemzetnek volt kiemelkedő közéleti férfiúja, hanem európai mértékben is az, hiszen kiállt az emberi jogok, a szabad nyelvhasználat, az egyházak megvédése mellett, és minden veszélyeztetett emberért hallatta a hangját” – így mutatta be a hallgatóságnak a magyarság hitvalló püspökét az államtitkár. Az emlékév legmegkapóbb személyes élményének nevezte, hogy a programsorozat a világon mindenütt mennyire megmozgatta az embereket, és mennyire elevenen él Márton Áron emléke a magyar emberekben, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Harminchat esztendeje, hogy meghalt, de az emléke itt él velünk, és azt akarjuk elérni, hogy a holnapban is mindig benne éljen – fogalmazta meg az emlékév célját Potápi Árpád.
Vencser László morálteológus, igazgató miután megosztott a hallgatósággal néhányat a nagy püspökhöz fűződő személyes emlékeiből, a tárlat legfőbb üzenetét így foglalta össze: „A szent életű főpásztor, a példamutató ember legyen erkölcsi iránytűnk.” Szavait ezzel zárta: „Várjuk boldoggá avatását, hogy a nyilvánosság előtt is kinyilváníthassuk iránta való tiszteletünket, azzal a hódolattal, ami a boldogoknak és szenteknek kijár.”
A rendezvény egyik meglepetése, avagy inkább további ajándéka volt, hogy az innsbrucki Magyar Ház dísztermében jelenlévők ezen az esten meghallgathatták azt az eredeti hangfelvételt, amely a Márton püspök temetésén elhangzott búcsúztató beszédből tartalmaz egy részletet. Ebben az utód, Jakab Antal püspök így méltatja elődjét: „Ma a temetése napján hálát adunk a mindenható Istennek, hogy nekünk adta, és kálváriás utakon bár, de annyi évtizedeken át megtartotta őt nekünk. S ne legyen az Isten előtt panaszos a szavunk, könnyeink, hogy megkínozta hosszú betegséggel, mert nagyon szerette és utána magához ölelte őt. Nagy tüzet gyújtott sokak szívében, élnek a lelkekben a tőle hallott igazságok gyümölcsei, még sokáig fognak felújulni a találkozások emlékei, akiknek szerencséjük volt legalább egyszer kezet fogni és kutató, vizsgáztató szemeibe nézni. Elveszítettünk egy földi vezért és atyát, hogy a mennyben közbenjárót nyerjünk, aki Isten előtt kedves imádságával támogat minket további munkánkban és küzdelmeinkben.”
A hangfelvétel lejátszása után szóba hoztuk, hogy az erdélyi Székelyföld című kulturális folyóirat 2015 tavaszán pályázatot hirdetett Márton Áron püspök életpályája alapján nyelvi igényességgel megírt irodalmi művek – vers, próza, esszé, filmnovella, színmű, riport stb. – alkotására, és ezen a pályázaton a budapesti Tar Ildikó Láng a sötétben – Márton Áron legendája című drámája nyerte el az első helyezést. (Az elismerő oklevelet a csíkszeredai Ferenczes István költő adta át neki szeptemberben a Magyar Parlamentben, a Márton Áron-emlékülésen.) Innsbruckban egy háromszereplős kis jelenetben néhány kiragadott részlet felolvasásával adtunk ízelítőt a pályázaton első helyezést elnyert drámából.
Csibi Krisztina igazgató a minden magyar összetartozását jelképező Magyarság Háza nevében köszöntötte a jelenlévőket, amely, mint mondta, „kapcsolatot, hidat épít a Kárpát-medencében és a világban élő magyarok között, felmutatja azokat a nemzeti értékeket, kimagasló egyéniségeket, teljesítményeket, melyek segítik az egészséges, a jövőre koncentráló magyarságkép kialakulását; ráirányítja a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyek hosszú időre meghatározták Magyarország történetét, társadalmát és máig ható nyomokat hagytak mindannyiunk lelkében”. A Márton Áron életét és munkásságát bemutató kiállítás létrejötte is kitűnően példázza a magyarság határokon átívelő összetartozását: hidat képez magyar és magyar között – fogalmazott Csibi Krisztina, aki egy magyar zászlóval is megajándékozta az innsbrucki közösséget, továbbá száz ajándékkönyvet nyújtott át nekik a Márton Áron és Jakab Antal erdélyi püspökök emlékezete – Gedenken an die Bischöfe Áron Márton und Antal Jakab aus Siebenbürgen című, a Balassi Intézet és az Új Ember Kiadó gondozásában 2014-ben megjelent kétnyelvű kötetből, amely mindmáig az egyetlen, német nyelven (is) elérhető szakirodalom Márton Áron püspökről.
Csibi Krisztina szavai után e sorok írója Vidd haza a magyar szót! címmel közös játékot hirdetett kicsiknek és nagyoknak. Azt kértem az innsbrucki magyaroktól, írják meg egyetlen mondatban, hogy mi és miért ragadta meg őket legjobban a két nekik ajándékozott Márton Áron-kiadványból. A válaszok beküldésére – a száz euró értékű, magyar nyelvű album-, könyv- és DVD-kiadványokat tartalmazó fődíj-ajándékcsomag reményében és az ennél kicsit szerényebb vigaszdíjak biztos tudatában – két és fél hónap állt rendelkezésre.
A Márton Áron-vándorkiállítás innsbrucki megnyitóján Ferenczes István Himnusz Márton Áron püspökhöz, valamint Dávid Erzsébet Láttam a püspököt című versének tolmácsolásával Wachsmuth Tünde, az Innsbrucki Magyar Római Katolikus Egyházközség világi elnöke működött közre, és szintén részét képezte a műsornak a jelenlévők többszöri közös éneklése, amelyet Vencser László és Nagy-György Attila vezetett. Magyarok Nagyasszonyának ünnepe lévén Mária-énekek hangzottak el: a Boldogasszony anyánk és az Isten hazánkért címűek, a műsor végén pedig a magyar és a székely himnusz. Az estet Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjasként e sorok írója vezette. Velünk tartott és mindvégig jelen volt a német anyanyelvű Sebastian Wachsmuth, Tünde elnök asszony férje és a magyar közösség lelki vezetésével megbízott Hirschberger Raimund diakónus is kedves feleségével. Az eseményen a budapesti delegáció tagjaként részt vett Kádár Zoltán, az államtitkári kabinet vezetője és Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság erdélyi ügyekért felelős referense, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának tagja. Nekik is szóltak Nagy-György Attila atya záró szavai: „Köszönjük a Magyar Kormánynak, hogy gondot visel ránk!”
Másnap, október 9-én Innsbruckban az ünnepi szentmisét Vencser László és Nagy-György Attila mutatta be, akikkel együtt szolgált Hirschberger Raimund diakónus is. A bűnbánati imát a 84 éves Hanák Beatrix liturgiafelelős fogalmazta meg és olvasta fel. Így hangzott: „Jóságos Jézus, Te mindig újra meghívsz embereket mások szolgálatára. Márton Áron püspök megszívlelte hívásodat és egész életét mások szolgálatának szentelte. Mi azonban sokszor még egy kis áldozatra sem vagyunk hajlandók mások érdekében. Uram, irgalmazz! Márton Áron püspök megaláztatást, meghurcolást és börtönt viselt el nevedért. Ha minket ér fájdalom és szenvedés, el tudjuk-e türelemmel viselni, vagy föllázadunk Isten ellen abban a hitben, hogy büntetésként küld ránk csapásokat? Krisztus, kegyelmezz...”
Az evangélium szava szerint Jézus tíz leprást gyógyított meg, de csak egy tért vissza megköszönni ezt neki. Szentbeszédében Vencser László a hála érzéséről, a hála kifejezésének emberi és keresztényi mivoltunkból fakadó képességéről beszélt. Arra kérte a híveket, legyenek hálásak azért, hogy nemzetünknek ilyen példamutató személyiségek adattak, mint Márton Áron, az aradi vértanúk vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei, és legyenek hálásak az innsbruckiak azért is, hogy immár hatvan éve van egy csodálatos Magyar Házuk, azt a kezdetektől fogva vigyázó Bea nénijük, és hogy a Gondviselés pár éve ide vezette hozzájuk Nagy-György Attila atyát. Van, amiért hálásak lennünk Istennek, mondjuk ki neki a köszönet szavait – sugalmazta a szentmise főcelebránsa.
Potápi Árpád János államtitkár a szentmise után elmondott ünnepi beszédében kiemelte: arra a Márton Áronra emlékeztünk ezen a hétvégén Innsbruckban, aki a huszadik század egyik legnagyobb magyar embere volt, és aki remélhetőleg a huszonegyedik századra is nagy hatással lesz. Felhívta a figyelmet a magyar nemzet és a Boldogasszony szoros kapcsolatára, egyúttal megemlékezett az 1848-as és az 1956-os forradalmak áldozatairól. „Minden folyamatban vannak rossz percek, elbukások, mégis a történelmünk alapvetően nem erről, hanem a talpra állásokról szól, s arról, hogy bármennyire is próbálták elvenni a magyar nemzet függetlenségét, mindig visszaszereztük azt. Bármilyen személyes kudarc során is gondoljunk arra, hogy mindig talpra lehet állni. Ha így állunk az élethez, megtaláljuk a kivezető utat. Önök is megtalálták itt Innsbruckban, hiszen egy élő magyar közösséget hoztak létre, amelyet most is éltetnek. Kívánom, hogy a következő években-évtizedekben is ugyanilyen élő közösséggel találkozhassunk itt” – fejezte ki elismerését, egyben erősítette meg, biztatta a tiroli magyarokat a nemzetpolitikáért felelős államtitkár.
Amikor pedig a befejező áldás előtt elimádkoztuk közösen a Márton Áron boldoggá avatásáért szóló imát, az első sorban ülő Bea néni hangosan megszólalt: „Tegyük be ezt a képet az ima szövegével a Hozsannába, és mostantól kezdve minden szentmisénk végén mondjuk el ezt az imádságot...”
Röviddel a játék lezárása előtt, 2016. december 10-én Nagy-György Attila atya is jelentkezett a Vidd haza a magyar szót! játékra. Ezt írta levelében: „Szeretném kiegészíteni Bíró Antal atya versének utolsó versszakát két szóval: »Áron püspök Erdély egén / Legragyogóbb csillag vagy, / Fáklya voltál életedben, / Halálban is az maradsz! / Ez a csillag szórja fényét / A világon szerteszét, / Hogy hirdesse püspökünknek / Csodálatos életét INNSBRUCKBAN IS!«” Levelében egy másik nagyon fontos mondat is szerepelt: „…a hívek indítványozására minden magyar szentmisénk végén elimádkozzuk közösen püspökünk boldoggá avatásáért az imát…”
December 17-én Innsbruckban a Magyar Házzal szemben lévő evangélikus templomban tartotta tizenharmadik karácsonyi ifjúsági igeliturgiáját a 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapat, melyen Csibi Krisztina igazgató asszonnyal mi is jelen voltunk. Az ünnepség végén sort kerítettünk a Márton Áron-kiadványokhoz kapcsolódóan korábban meghirdetett, Vidd haza a magyar szót! játék cserkészek körében történő eredménysorsolására. Az izgalom kellő fokozása után addig sorsolgattunk, ameddig minden cserkész kezébe ajándékot nem adtunk – egy 2017. évi forgatós falinaptárat –, a Kőrösi Csoma Sándor Program egy Reményik- és egy Dsida-kötetet, egy Toldi-regényt és egy 2017-es kalendáriumot tartalmazó fődíját pedig, hogy hogy nem, de végül is a 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapat nyerte. Csibi Krisztina, a budapesti Magyarság Háza igazgatójának különdíját – mely a Székelyföldi Legendárium Udvarhelyszék hangoskönyvét, A Rétyi Nyír, a Babba Mária és A táltos asszony című rajzfilmeket tartalmazó DVD-t, Székelyföld turisztikai értéktérképét és Family on Board! öntapadós matricákat tartalmazott – szintén a cserkészcsapat nyerte!
A felnőtt válaszadók között december 18-án este a Magyar Házban tartott karácsonyi szentmise után sorsoltuk ki azt a fődíj-ajándékkosarat, amely által a nyertes ugyancsak hazavihette a magyar szót. A képes albumot (Lukácsovits Magda, Márton Áron püspök portréfestőjének Fidem pinxit – A hitet festette című életműalbumát), egy DVD-t (Maksay Ágnes Márton Áron boldoggá avatási pere I–III című háromrészes dokumentumfilmjét, amelyben Nagy-György Attila atya is fontos szerepben tűnik fel), egy Reményik Sándor-verseskötetet (Valaki értem imádkozott), egy Dsida Jenő-verseskötetet (Édesanyám keze), egy Toldi-regényt (Sumonyi Zoltán: Vitéz nagyfalui Toldi Miklós), egy 2017. évi Katolikus Kalendáriumot, egy 2017. évi forgatós felnőtt- és egy forgatós gyermek-falinaptárat tartalmazó kosarat Csonkáné Simon Ildikó, pontosabban az ő személyén keresztül a Csonka család nyerte el. Őt a „Szórja fényét a világon szerteszét” című kiadvány 13. oldaláról a következő Márton Áron-i gondolat ragadta meg legjobban: „A kultúrát nemzetek teremtik, de a nemzeti élet biztosítéka a kultúra. Sőt több mint egyszerű biztosíték: a nemzet kultúrájában él.” Mindazon további játékosokat, akiknek nem kedvezett a szerencse, a játékfelhívásnak megfelelően kivétel nélkül mind, a magyar szó hazavitelét ugyancsak lehetővé tevő vigaszdíjjal: 2017. évi könyvkalendáriumokkal kárpótoltuk.
Mindezek után Csibi Krisztinával összecsomagoltuk a Márton Áron-emlékkiállítás nyolc tablóját és ő visszaszállította azokat Budapestre… Visszautunk olyan volt, akár egy szimbólum, mely azt jelképezi, hogy valami véget ért… hogy a Márton Áron-emlékév befejeződött.
Egyedi publikációval nyitottuk, kivételes írással zártuk
Tavaly február 12-én az online Gyergyói Kisújság felületén közölt egyedi összeállításunk megjelenésekor magunk sem gondoltuk, hogy az a cikk a Márton Áron-emlékév programsorozatának ausztriai, a Petőfi Sándor- és a Kőrösi Csoma Sándor Programokon átívelő, felettébb gazdag és exkluzivitásokkal tele szeletét egy másik kivételes írással foglalja majd keretbe – pedig így történt. A Nemzetpolitikai Államtitkárság imént említett két programját összefogó www.magyarokegyhelyen.hu portál szerkesztőségétől ősz folyamán nem mindennapi felkérés érkezett hozzám: „A hónap embere rovatban decembert Áron püspök bemutatásának szentelnénk az emlékév kapcsán. Ennek az anyagnak az összeállítására kérnélek meg…” E felkérés nyomán született és jelent meg 2016. december 1-jén a portálon a Fölemelt főt, méltóságot ad nekünk – Márton Áron a tiszteletére rendezett emlékévben közelebb került a világ magyarjaihoz című, a püspök életútját, munkásságát, emberi és főpásztori nagyságát bemutató nagyanyag, melyet mintegy kétezren olvastak el és a közösségi oldalon meglehetősen sokan kommenteltek is.
Ausztriából és Ausztriában, a Petőfi Sándor- és a Kőrösi Csoma Sándor Programok keretében 2016-ban így hajtottunk fejet emléke előtt és így állítottuk a figyelem középpontjába Erdély nagy püspökét – hogy itt élő honfitársaink közül is minél többen és hovatovább egyre többen megbizonyosodjanak Ferenczes István költő szavainak igazáról, melyek szerint Áron püspök „Erdély fölött éjsötétben égi fény”. És megérezzék azt is, hogy ő „tisztaság és jó remény”.
(Az előnézeti képen: Márton Áron. Lukácsovits Magda portréja)
