A magyar kultúra uruguayi nagykövetei

/ Szakács Zsuzsanna /
szakacs.zsuzsanna képe
Szeptember 17-18. között az Uruguayi Magyar Otthon keretein belül működő Tündérkert néptáncegyüttes felnőtt és ifjúsági tagozata és a szülői közösség egy része részt vett a „Soriano Cocina” (Soriano főz!) nevezetű gasztronómiai-kulturális fesztiválon. Már visszatérő vendégnek számít itt a táncegyüttes, harmadik éve hívják őket ide, hogy a magyar táncokat és ételeket általuk ismerhessék meg az uruguayi emberek. A fiatalok nívós néptáncbemutatóval készültek, az idősebbek pedig a magyar ízeket varázsolták oda a Rio Negro partján fekvő kisvárosba, Mercedesbe, ahol a népes közönség hosszan tartó tapssal köszönte meg a táncelőadást, illetve nagy lelkesedéssel kóstolta meg a gulyást.

Szokták mondani, hogy kis nemzet vagyunk, világviszonylatban sem beszélik túl sokan nyelvünket, és nem igazán ismerik a kultúránkat. Mégis ha valakivel szóba elegyedtem itt Montevideóban, legyen az egy taxisofőr, egy ismeretlen a buszon vagy esetleg egy portás, egyik sem lepődött meg mikor érdeklődő kérdésükre azt válaszoltam, hogy magyar vagyok, hanem megosztották velem azt, amit tudtak rólunk vagy kérdezgettek a szokásainkról és a nyelvünkről, amely számukra már-már egzotikusnak számít. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nagy felelőssége van annak, aki hírünket viszi a nagyvilágba, mert mindannyian kultúránk nagykövetei vagyunk. Nemcsak a szavainkból, táncainkból ítélnek majd meg minket, hanem az alapján is, hogy milyen a munkánk minősége, milyen kapcsolatokat alakítunk ki partnereinkkel, legyenek ezek hétköznapi emberek vagy akár hivatalos szervek.

Az Uruguayi Magyar Otthon idén már 80. éve, hogy őrzi és közvetíti a magyar értékeket egész Uruguayban. Élő nagyköveteink ők itt Dél-Amerikában, és nem érheti szó a ház elejét, hiszen akivel kapcsolatba kerülnek, azok vendégszeretetükről és szorgalmukról számolnak be. Egyetlen dologra összpontosítanak, éspedig arra, hogy a magyar kultúrát megőrizzék, és érintetlenül megmutassák mindenkinek.

Nem történt ez másként szeptember harmadik hétvégéjén sem, hiszen ezen a fesztiválon Mercedesben, a perui, spanyol, olasz, francia, orosz, litván, német és kongói tánc- és ételbemutatók között a magyar táncelőadás és ételkóstolási lehetőség iránt is nagy volt az érdeklődés.

Jellemző, hogy itt Uruguayban büszkék az emberek európai gyökereikre, sokszínűségükre és emellett kíváncsi nyitottsággal fordulnak más népek kultúrája felé. Ezért fordulhat elő, hogy a sorianoi Mercedes, (amely arról híres, hogy egy csatát követően ott született meg a független uruguayi haza), egy kisváros, élen jár abban, hogy az ország különböző kulturális egyesületeit már harmadik éve meghívja magához, hogy az uruguayi emberek is élvezhessék azt a hangulatot, amit ez a gazdag sokszínűség jelent.

E gazdagság vizuálisan is megjelenik a magyar táncosok változatos és szemet gyönyörködtető viseleteiben, és az ízletes gulyás pedig ízélmény szintjén tesz erős hatást. A fesztiválozók nyitottak, vidámak, a táncosok és szakácsok pedig elégedettek. A hétvége után a fiatal táncosok identitásukban megerősödve mennek haza, érezve, hogy értékes dolognak a részesei, és ezt érdemes megmutatni a világnak. Így hétfőre virradóan kicserélődnek a profilképek a közösségi oldalakon, és felkerülnek azok a fotók, ahol a lányok mezőségi, kalotaszegi vagy szatmári viseletben pompáznak. Ezek a lányok és fiúk a magyar kultúra nagykövetei, nemcsak hétvégi rendezvényeken, fesztiválokon, hanem a mindennapjaikban is. Hogy ezt méltó módon tehessék, arról már gyerekkoruk óta gondoskodik, erős nevelőtevékenységet kifejtve az Uruguayi Magyar Otthon.