Az említett kérdésre az első másfél héten sajnos nem tudtam megnyugtató választ adni, csak annyit, hogy majd értesítem őket. Meg kellett várnom, amíg kialakul hozzávetőlegesen az én programom, illetve terepszemlét tartottam arra vonatkozóan, hogy hol akadna alkalmas terem az órák megtartására. Annál is inkább szükség volt erre, mert a közösség illetve a hozzá tartozó idősek otthonának elég sűrű a programja.
Időközben olyan igény is felmerült, hogy ne csak kezdő magyar óra legyen, hanem legyen egy magasabb szintű is azok részére, akik folyékonyan és jól beszélnek magyarul. Ők egyrészt a magyar beszédet szeretnék gyakorolni, másrészt nyelvtant szeretnének tanulni, hiszen a nyelvtani formákat nem használják pontosan, illetve többen panaszolták, hogy már egy-egy levél megfogalmazása – főleg ha hivatalosabb formáról van szó – nem megy olyan könnyen, mint régen.
Miután elkezdtem megismerni a Bethlen otthont és a közösséget, illetve annak munkáját, tevékenységét és az én feladataim is alakulni látszódtak, belekezdetem a magyar órák tényleges megszervezésében. A részletek (terem, időpont stb.) kapcsán a mentorom az élethosszig tartó tanulási központ vezetőjéhez irányított, hiszen a magyar órát is ott lehetne megtartani. A központ vezetője nagyon kedvesen fogadott, és szívesen segített az órák technikai feltételeinek megoldásában. Az igények felmérése alapján egyértelmű volt, hogy két csoportot kell indítanom: kezdőt és haladót. Ehhez azonban szabad termet kellett találni, olyan időpontban, ami nem túl késő sem az idősek, sem az otthon dolgozói számára. Így az órákat kedd és szerda délutánra, 14:30 – 15:30-ra terveztük, három időszakra bontva: szeptember végétől Karácsonyig, januártól – Húsvétig, majd áprilistól – nyáráig.
A terem és az időpont után szó esett a tananyagról. Kiderült, hogy vannak magyar nyelvtankönyvek is, amelyeket sajnos nem tudtak eddig használni, mert a kezdőknek túl magas szintű, így felmerült a probléma, hogy miből is lehetne tanulni, annál is inkább, hogy az ittenieket már elriasztotta egyszer ez a haladók számára alkalmas tankönyv. Ekkor a Balassi füzetek használatát javasoltam, mely nagyon megtetszett a központ vezetőjének, azonban mondta, hogy ő nem szívesen vágna bele egy újabb könyvrendelő akcióba. Végül megszületett az ideális megoldás: magam fogok minden órára, a csoportra szabott tananyagot összeállítani, a Balassi füzeteket és más segédanyagokat alapul véve, a tavalyi tankönyveket pedig a haladó csoporttal fogjuk használni. Ekkor viszont a következő probléma, az anyagköltség merült fel. Ennek a megoldása az lett, hogy alkalmankénti jelképes 5 dollár ellenében az élethosszig tartó tanulási központ fogja biztosítani a résztvevőknek az összes tananyagot: tollat, papírt, nyomtatási és fénymásolási költségeket, illetve mindehhez egy-egy mappát.
Miután az órákkal kapcsolatosan minden részletet átbeszéltünk, és minden felmerülő problémát megoldottunk, kitűztük az első óra dátumát szeptember 27., kedd délutánra. Ezt követően jöhetett a plakát, illetve a szórólap készítése. A magyar tanulási lehetőséget az egész településen hirdettük, a kezdőknek „Practical Hungarian” (Praktikus magyar) illetve a haladóknak „Converstational Hungarian” (Beszélgetés szintű magyar) címen.
A hirdetés ideje alatt örömömre szolgáltak az időközben kapott visszajelzések: „hamarosan találkozunk a magyar órán”.
Eljött a várva várt szeptember 27.-ei délután, az első magyar óra időpontja. Izgalommal vártam az érdeklődőket. Végül tizenketten kezdtük el az órát. Külön örömömre szolgált, hogy a résztvevők egy része a tavalyi "diákokból" került ki, másik része pedig a Bethlen Közösség központi irodájában dolgozó angol anyanyelvű érdeklődőkből. Rövid bemutatkozás és a résztvevők órával kapcsolatos elvárásainak tisztázása után megbeszéltük a tananyag főbb pontjait. E szerint a kezdő csoporttal olyan praktikus szavakat – kifejezéseket, rövid mondatokat és azok helyes kiejtését fogjuk tanulni - gyakorolni, amelyek segítségével elboldogulhatnak egy esetleges magyarországi utazás során illetve a közösség magyar anyanyelvű tagjaival tudnak majd hétköznapi témákról beszélgetni. Ugyanakkor a központi iroda dolgozói kérésére az is a tananyag része lesz, hogy hogyan tudnak kiszolgálni egy, angolul nem beszélő magyar ügyfelet. Ami a haladó csoportot illeti, a fennálló nyelvhelyességi gondjaikat igyekszünk megoldani, nyelvtant és helyes szórendet tanulva, szókincsüket bővítve, többek közt olyan kifejezésekkel, melyek a magyar nyelvű hivatalos szövegek megértését és megfogalmazását segítik elő. Az óra végén a köszönési formák elsajátítására is jutott idő.
Meglátásom szerint az első magyar óra igen sikeres volt, a központi iroda angol nyelvű dolgozói azóta magyarul igyekeznek köszönni nekem és magyar kollégáinak. Izgalommal várom a következő órákat.
