November hónapnál szerepel a naptárban két olyan női név, amely nagy népszerűségnek örvend a magyarság körében, már csak jeles képviselői miatt is. Több Erzsébetünk és Katalinunk is van a történelemben, akik példát mutattak, akikre büszkék lehetünk. Ezért is kapcsolódtak névnapjukhoz olyan hagyományok, melyeket a diaszpórában, anyaországuktól több ezer kilométerre élők is szívesen tartanak fenn, és élnek meg évről évre. Vagyis jelen esetben a név viselőinek felköszöntése, és az év utolsó vígasságainak megtartása. A szokások szerint ugyanis Katalin napot követően, az adventi időszakban sem táncmulatságot, sem lakodalmat nem rendeztek. Az már a karácsonyi elcsendesedés időszaka.
Miamiban is több Erzsébet és Katalin tagja a magyar közösségnek, így örömmel veszik, hogy egy egész bált szentelnek a tiszteletükre. Amelynek rendezői meg is adják a módját. A hetekig tartó szervezés, felkészülés után két nap alatt díszítettük fel a báltermet, terítettük meg az asztalokat, állítottuk sorba a pezsgőspoharakat, és készítettük elő a mennyei fogásokat. Eltöröltünk 200 poharat, meghajtogattunk 150 szalvétát, kivasaltunk 30 terítőt, megpucoltunk 15 kg burgonyát, én személy szerint pedig megírtam első, háziasszonyi beszédemet.
A Miami Magyar Ház ajtaját szombat este 6 órakor nyitottuk meg, és fogadtuk pezsgővel, szőlővel, válogatott sajtokkal az érkezőket, akik egymást követték. Régi, és új ismerősök lelkesen üdvözölték egymást, és foglalták el helyüket az asztalaiknál. Amikor már a helyek nagyrésze betelt, műsorvezető társammal elindítottuk az est programját. Köszöntöttük az egybegyűlteket, majd felvezetésként olyan kedves népszokásokat mutattunk be, mint a katalingally-lopás, a férj- és feleségjóslás, vagy a búcsú elásása. A rendezvényt Nt. Kállay László lelkipásztor úr nyitotta meg, arra buzdítva a közösséget, hogy legyenek „Erzsébetek és Katalinok”, vagyis erős, rendíthetetlen természetűek, magukért, a közösségükért, a magyarságukért. A megnyitó után következett a többfogásos, ízletes vacsora, melyet az egyes asztaloknál bemutatott, látványos bűvészprodukció színesített, a névnaposok egy szál rózsával történő megajándékozása, és tombolasorsolás egészített ki, majd tánc zárt le. Az utolsó vendégek még hajnali 2 órakor sem fáradtak el, amit mi házigazdák kissé megfogyatkozott erővel, de őszinte örömmel vettünk.
De minden bál véget ér, így ez is. A székeket díszítő tüll masnikat kioldoztuk, a terítők sorra töltik meg az önkéntes segítők mosógépeit, a Magyarországról meghívott zenekar már hazaért, a pezsgőspoharak a polcon lefordítva várják a Szilvesztert.
