Emlékezz az ősidőkre, gondold csak át az előző nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli, a közötted élő véneket, ők majd igazolják: (5 Mózes 32,7)
Az idősebb csapat, a sasok, szabadulószobában elrejtett nyomokat kutatva ismerkedtek a szabadságharc eseményeivel, szereplőivel, szimbólumaival zászlóival. A feladat különlegessége az volt, hogy nem csak az ’56-os eseményeket jelenítettük meg, hanem a Rákóczi szabadságharc és a ’48-as szabadságharc eseményei is terítékre kerültek. A három szabadságharc nevezetes eseményei, helyszínei, emblematikus alakjai voltak elrejtve a szobában, melyeket megkeresve a megfelelő szabadságharchoz csoportosítva, a hátoldalukon található betűk helyes sorrendbe rendezésével, három szót kaptak, melyet jó hangosan, mintegy csatakiáltást együtt kellett kikiáltaniuk. Ez jelentette számukra a szabadulást. Szeretet, Áldozat, Tisztelet
A kisebbeknek, a mókusoknak, a különböző zászlókon keresztül mutattuk be az országban lezajló eseményeket. A legnagyobb élmény számukra az volt, amikor megértették, miért is van lyuk a zászlón. Azt is megtanulták, hogyan lehet szabályos kört rajzolni egy ceruza és egy madzag segítségével. A kis nemzet szembeszállását az elnyomó nagy uralmak ellen, Dávid és Góliát történetéhez hasonlítottuk. Tanultunk egy szólás-mondást is: „Kicsi a bors, de erős.” Majd apró tárgyakat rajzoltunk felnagyítva és nagy dolgokat egészen piciben. Az egyik kisfiú meglepő módon egy kis csillagot rajzolt.
A megemlékezés harmadik eleme egy kiállítás volt régi pénzérmékből, papírpénzekből, a forradalmat megelőző válság idejéből, amelyeken szintén híres magyarok arcképét, a magyar címert és magyar tájakat ismerhettünk fel. Kézzelfogható történelem. A papírpénzek a '45-ös infláció idejéből valók. Arról meséltek, hogy milyen borzasztó gazdasági helyzetbe került az ország a II. Világháborút követően és ez hogyan függ össze az '56-os szabadságharccal. A pénzérmék között pedig egy Rákóczi rézpénz volt található, ami szintén egy szabadságharcról tanúskodik.
Végül a gyerekek munkáiból, rajzaiból is kerekedett egy kis rögtönzött kiállítás és az uzsonna után még korabeli játékokat is játszottunk az udvaron. Ugróiskolát, fogócskát, páros tapsolós játékot. A Hollandiában élő cserkészek így emlékeztek vissza az útra, gondolták át az előző nemzedékek éveit.
