A sikeres összejövetel után merült fel az igény, hogy bejegyzett magyar egyesületet hozzanak létre. A rendezvényen sokan ekkor találkoztak először, de kiváló volt a hangulat.
A gyerekeknek is nagyon fontos, hogy magyar közösségbe járhassanak, találkozhassanak magyar gyerekekkel, hiszen itt van lehetőségük saját korosztályukban barátságokat kialakítani, ahol a magyar nyelv közös kapocs lesz a jövőben.
Eksjöben volt szerencsém zeneórát is tartani a gyerekeknek. Eddigi tapasztalataim szerint Svédországban, mind az alapfokú művészeti zeneoktatás, mind az iskolai zeneoktatás nagyon alacsony színvonalú. A Kodály-módszer zenepedagógiai koncepciót, melyet a világ számos táján nagy sikerrel alkalmaznak, abszolút nem használják. Az Egyesült Államokban, Japánban változtatás nélkül vezették be és sikerrel alkalmazzák, és számos európai országban kisebb változtatással alkalmaznak. Nem építenek arra, hogy egyes készségeket a gyerekek fejlődési szintjéhez alkalmazkodva tanítsanak, nem szolmizálnak, nincsen szolfézs óra, éveket tanulnak úgy hangszeren, hogy nem tanulnak kottát olvasni, nem jártak előtte előkészítő szolfézsra, majd hangszertanulás után is, csak részben, hiányosan. Aki tehetséges, és zenei pályára menne tovább, magán úton oldhatja meg ennek képzését.
A gyerekekkel tanultunk ritmust, beletekintettünk a szolmizálásba és magyar népdalokat tanultunk.
