Szeptember 4-én az édesapáké és a nagypapáké volt a főszerep a melbourne-i Magyar Kultúr Körben. A helyi magyarság megszokott, havi vacsoraestje ezúttal különleges köntöst kapott: az apák napi tematika köré szervezett rendezvényen a közös gasztronómiai élmény egy színes kulturális műsorral egészült ki.
Az összejövetelt a Magyar Kultúr Kör táncosai nyitották meg, akik énekekkel és az édesapákat méltató versekkel alapozták meg a hangulatot. A figyelmes és igényes produkciók méltó felvezetést adtak Kovács Jánosnak, a Magyar Kultúr Kör elnökének, aki ünnepi beszédében köszöntötte a jelenlévő édesapákat és nagypapákat.
Ezt követően a néptáncé és a színpadi energiáké volt a terep. A nagyobbak dinamikus dél-alföldi és szatmári táncokkal nyűgözték le a jelenlévőket, míg a legfiatalabbak Csallóköz elegáns polgári táncaival léptek színpadra. A lendületes mozdulatokat és a kicsik fellépését egyaránt szűnni nem akaró vastaps fogadta.
A műsor zárásaként egy meglepetés gondoskodott a jó hangulatról: a fellépők közös éneklésre hívták a közönséget. A vidám dalolás zökkenőmentesen kötötte össze a színpadi előadásokat az est kötetlenebb részével, ahol a vendégek az ízletes magyar ételek és a jókedvű beszélgetések mellett tölthették az időt.
A program végén egy számomra rendkívül személyes és felemelő pillanatra is sor került: Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasként engem is külön köszöntöttek mint édesapát. Mivel a családommal, a másfél éves kisfiunkkal vágtunk bele ebbe az ausztráliai szolgálatba, ez a figyelmes gesztus különösen sokat jelentett számunkra. Kisgyermekes apukaként, távol az otthontól átélni ezt a szívből jövő köszöntést mélyen megérintett, és még inkább megerősítette bennem, milyen közvetlen, szeretetreméltó és befogadó közösségbe érkeztünk.
A szeptemberi vacsoraest ismét megmutatta, milyen élettel teli és összetartó a melbourne-i magyar közösség. Az ilyen alkalmak nemcsak a hagyományaink ápolásáról szólnak, hanem arról is, hogy együtt ünnepelhessük a család tagjait.
