Október

A szívünkben őrzött gyöngyök: Újjáépítő diaszpóra-lét és a búcsú

Miközben Queenslandben a nyár kapujában állunk, a Kőrösi Csoma Sándor Programnak lassan vége, a búcsú nehéz pillanatait éljük meg, ám a szívem tele van hálával mindazért a szeretetért és közösségi erőért, amit a marsdeni Magyar Házban tapasztalhattam. Nemcsak én építettem a diaszpórát, hanem a diaszpóra is épített engem.

Ennek a hónapnak a legszebb és legemelkedettebb mérföldköve az októberi, 1956-os forradalom és szabadságharc megemlékezése volt. A méltóságteljes díszműsoron és a forradalom 70. évfordulójára állított kopjafa avatásán generációk emlékeztek együtt a szabadságra. A nemzeti lobogó előtt állva láttam, hogy bárhol is éljünk a világban, a magyarságunk és az egymás iránti felelősségvállalás a legfontosabb kötelékünk. Hatalmas megtiszteltetés, hogy részese lehettem ennek a programnak, és segíthettem egy ilyen csodálatos közösség életének építésében.

Az itt töltött hónapok alatt láthattam, hogy a marsdeni Magyar Ház sokkal több egy klubnál: ez egy élő, lélegző menedék. Igazi magyar barátságokon alapuló közösség, amely ott kezdődik, amikor valaki önként jelentkezik sütni, főzni vagy mosogatni, és ott teljesedik ki, amikor a rendezvény végén már senki sem emlékszik, ki mikor ült le egy pillanatra. Az itteni magyarok évek óta rengeteg szabadidőt áldoznak azért, hogy élet legyen a falak között. Minden közösen elpakolt szék és megosztott történet bizonyíték volt arra, hogy a kultúránk, a humorunk és az egymás iránti szeretetünk a legnagyobb földrajzi távolságokat is áthidalja.

A közös utat egy hatalmas farsangi mulatsággal kezdtük, amelynek vidám hangulata az egész évet meghatározta. Hatalmas öröm volt a foglalkozásokon és a táborokban játékos alkotással motiválni az óvodás és iskolás gyermekeket a magyar beszédre – külön köszönet a szülőknek és nagyszülőknek, akik időt szántak a gyermekek utaztatására. Szívemhez nőttek a vasárnapi istentiszteletek utáni kulturális percek is, ahol előadókat, írókat, költőket és hagyományőrzőket mutathattam be, csakúgy, mint a hónap első pénteki lángosestjeinek jóízű beszélgetései. Bízom benne, hogy a jelenlétemmel és a munkámmal örömöt vihettem a közösség mindennapjaiba.

Hálásan köszönöm mentoraimnak, Sipos Ikának és Vladucz Zitának a szeretetteljes fogadtatást, a közös munkát és a vigyázó támogatást, valamint minden aktív közösségi tagnak a közösségért tett sok és kitartó munkát. Hazánktól Ausztrália szinte a világ végének tűnik, de általatok még ott is otthonosságra és magyar barátságokra lelhet minden magyar a marsdeni Magyar Házban. Vigyázzunk magunkra és egymásra, bárhol is legyünk a világban!