Péntek kora reggel első utunk egy mülheimi német gimnáziumba vezetett, ahol a csont síptól a kecskedudáig, a dunántúli üvegestől a csángó táncokig számos hangszerrel és lépéssel ismerkedhettek meg a résztvevők. A fiatalok bátran kérdeztek, próbálgatták a hangszereket, s a táncolásra sem kellett sokáig bíztatni őket. Nagy élmény volt látni, hogy ezek az egyébként sok különböző nemzetiségből származó gyerekek milyen nyitottsággal képesek hozzáállni egy másik kultúrához, s milyen érdeklődéssel képesek befogadni azt. Ez itt kulcsfontosságú, ugyanis ez is egy azok közül a gimnáziumok közül, melyek az integráció jegyében befogadják a külföldről ideérkezett, nehéz sorsú, de tanulni vágyó diákokat. Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá a kreatív önkifejezésre és zenei oktatásra – ennek eredményeképp kerülhet egy olyan program a tanóra keretébe, mint a miénk. A második foglalkozás alkalmával az ütő szakkör is csatlakozott, ami igazán jó hangulatúvá tette a moldvai táncdallamokat.
Szombaton elsőként a kölni magyar iskola felé vettük az irányt, ahova a „népi hagyományok napja” alkalmából érkeztünk. A kétszer másfél órás foglalkozások alatt a gyerekek az ősi magyar hangszerek mellett megismerkedtek a hazai farsangi szokásokkal, játékokkal, táncokkal. A kölni katolikus lelkészség által működtetett iskola vezetői időt, energiát nem sajnálva, önkéntes alapon tartják a foglalkozásokat. Küldetéstudatuknak köszönhető, hogy ezeknek a fiataloknak lehetőségük van gyakorolni a nyelvet, megismerni a gyökereiket, és rengeteg más, hasznos ismerettel, élménnyel gazdagodhatnak. Hogy a „lányok, lányok, földi boszorkányok” avagy a „fiúk, fiúk, lukas a zoknijuk” igaz-e inkább, nem dőlt el, de az biztos, hogy a gyerekek nagyon élvezték a programot, és számunkra is nagy öröm volt, hogy egy kis színt vihettünk a napjaikba. Hogy számukra ez maradandó élmény volt, mi sem mutatja jobban, mint hogy a 2 héttel későbbi órán még bátran fújták, hogy „hipp-hopp farsang…”. A szuper hangulat ellenére búcsúznunk kellett, hiszen még Düsseldorfban is várt ránk a gyereksereg. A kezdeti megszeppenés itt is hamar elszállt, lelkesen próbálgatták a hangszereket és a lépéseket.
Vasárnap – számomra hazai terepen – először Hagenben mutatkoztunk be. Zoli dudán kísérte a magyar nyelvű misét, ezután a közösségi házban bemutatta hangszereit a magyar közösségnek, akik néhány csángó táncra is vállalkoztak. Kiderült, a felnőtt közönségnek is tudunk újat mutatni a farsang terén, így megtudhatták például milyen szokás volt a „rönkhúzás”, miért szórtak kukoricát a farsangolók lába alá, vagy, hogy ki is volt a „cibere vajda”.
Nagy örömömre szolgál, hogy kitartó szervezésünk következményeként Wuppertalban is előadhattunk, majd ezt követően megrendezhettük a város életének első magyar táncházát. Itt két nyelven tartottuk a bemutatónkat, ugyanis nagyszámban érdeklődtek az esemény iránt, a helyi német vallási gyülekezet tagjai. Nem soká esedékes magyarországi útjuk adta az alkalmat, hogy kicsit jobban meg akarják ismerni hagyományainkat. A táncház a hageni Vadrózsa Néptánccsoport produkciójával vette kezdetét; először a kisebbek tanulhattak dudaszóra ugrós figurákat, majd a felnőttek számára tanítottam mezőségi és moldvai táncokat. Ez az esemény nagy jelentőségű volt az éppen alakuló wuppertali magyar közösség életében, emellett láthatóan a német résztvevőknek is maradandó élmény volt.
Számunkra is rendkívül nagy élmény volt, hogy ami nekünk a mindennapjainkat áthatja, megismertethettük a résztvevőkkel, mindenhol nagyon nyitottan fogadtak, és igazán jó hangulatban tölthettük ezt a pár órát. Hogy törekvésünk nyitott fülekre talált, és az összefogás révén megvalósulhatott, nagy köszönettel tartozunk a közösségeknek, vezetőiknek, és mindazoknak, akik utazással, szállással, egyéb módon támogatták a projektünket. Köszönjük!
Németh Ágnes - Hagen
Karakas Zoltán - Frankfurt
