"… Mi is lehet dicsőségesebb Isten nagyszerű földgolyóján, mint ez: édesanyának lenni?" Mindszenty József bíboros
Virágba öltözött az Augsburgban, és környékén élő édesanyák szíve. A változatos, sokszínű, emelkedett hangulatú ünnepség sokaknak maradandó emléket hagyott a lelkében. Az édesanyákat a Szent Piroska Hétvégi Iskola, és Óvoda óvodásai, kisiskolásai és felső tagozatosai köszöntötték. Ragyogó szemek, mosolygó arcok kísérték az ajándékozás pillanatait, és mi lehetett a legtalálóbb ajándék, amit ezek a kicsik és nagyok az édesanyjuknak, nagymamájuknak, dédinek ezen a napon ajándékként adhattak? Hát természetesen az anyanyelvükön megszólaltatott köszöntések sokfélesége: versek, énekek, rövid kis színdarabok, amelyeket maguk írtak, vagy éppen egy mesét keltettek életre. Felcsendültek időnként hangszerek is, amelyek önálló életre keltek, vagy éppen egy dalocskát kísértek. A fuvola, a zongora, a gitár és a hegedű hangja különösen megható és magával ragadó volt, hiszen a gyermekek szólaltatták meg. Csodaszép kékfestő szoknyákban, fehér blúzocskában, fonott hajacskájukkal a leánykák, a legények sötét-fehér öltözékben elvarázsolták már a megjelenésükkel is az ünneplő közösséget. Aztán, amikor felcsendültek az ismert népdalok énekükben, és táncukkal kísérték azokat, a hangulat a tetőfokára hágott. Megkoronázták a műsorukat azzal, hogy édesanyjuk kezét megragadva, a táncház hangulatába repítették a jelenlévőket egy pillanat alatt. Nem maradhatott el a virág a kezekből, a meghatódottság az arcokról. A saját kezűleg, gondosan elkészített ajándékok sem várattak sokáig magukra, hamarosan gazdát találtak az ajándékozott édesanya kezében. Bajorország egyik legnagyobb hétvégi magyar iskolájának minden gyermeke helyet kapott a műsorszámokban, a színpadon. Kitűnő kis csapat közös alkotásának lehettünk szem, és fültanúi.
A műsort követő agapén finomabbnál finomabb házi sütemények, üdítő, kávé mellett levezetésként egy jót beszélgethettek az ünnepeltek és családjaik, barátok, ismerősök. Szülők, pedagógusok, önkéntesek ismét egy emberként fogtak össze, és egy újabb sikeres alkalmat teremtettek az egyik legbensőségesebb ünnepünk közös megélésére.
Az ünnepi műsort követő magyar nyelvű szentmisén Csibi Sándor, a misszió plébánosa mondta a szentbeszédet. A szentmise ünnepélyes, magasztos hangulatát a "Csillagok" gyermekkórus, és a T.a.d "Tied a dicsőség" felnőtt kórus közös éneklése, zenélése tette teljessé. A hétvégi iskola tanulói közül ministráló, és ifjú elsőáldozói is szerepet kaptak a plébános úr mellett. A misszió közösségének ifjú „felnőtt” tagjai saját imáikat olvasták fel. Meglepetésként érte a templomban egybegyűlteket, hogy a nap tiszteletére elkészült a júliusban elsőáldozók tablója. A templomban állt, és teljes nagyságában pompázott. Rajta a hétvégi iskolások elsőáldozóinak arcképével, és a választott mottóval: „Isten tenyerén, Jézusra várva.” Megható pillanatokat éltünk át Isten házában.
Gazdag lelki töltetet kaptunk ezen a délutánon is. Az anyanyelvünkön megszólaltatott versek, mesék, színdarabok, énekek, népdalok, néptáncok a magyarságunkat erősítették, a templomban közvetített szentbeszéd, és a kórusok közös műsorszáma a hitünket táplálta.
Isten éltesse az édesanyákat!
