Izgalommal teli várakozás az ünnepi készülődés jegyében
A Magyar Ház ünnepi díszbe öltözött. Mi pedig mindenféle kézműves foglalkozással, asztali és karácsonyfadísz készítéssel, színezéssel, játékokkal vártuk a kicsiket. Ezekkel meglepően hosszú időre sikerült lekötni a legkisebbek figyelmét is, de persze a levegő a várakozás izgalmával volt tele.
Szerencsére nem nyúlt hosszúra a lázas várakozás. Ugyanis egy gyors mese és Mikulás-csalogató közös éneklés után, mindenki nagy örömére megérkezett az öreg Ősszakállú. Pont hívószóra, a „Hull a pelyhes fehér hó” című gyerekdal végére toppant be.
Az éneklés után, a kicsik nagy megelégedésére, következett az elmaradhatatlan ajándékozás. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy a vancouveri Magyar Házba aznap csupa jó gyermek érkezett. Hiszen a Mikulás, kivétel nélkül, mindenkinek hozott ajándékot. Ráadásul a krampuszok egyetlen csomagba sem csempésztek virgácsot. A Mikulás puttonyából rengeteg ajándék került elő, több tucatnyi csomag talált gazdára.
Az ajándékozás alatt a szülők serényen fotóztak. Nem csoda, hiszen több apróságnak is ez volt az első találkozása a Télapóval. Egy közös fotó igazán szép emlék lehet minden család számára. Persze megesett, hogy egy-két kicsi elsőre kissé megszeppent a találkozástól, de ettől függetlenül is, öröm volt látni a csillogó szempárokat a nagy pillanatban.
Az ijedtséget minden esetben eloszlatta az ajándékcsomag. A köszönöm mellé, pedig jó sok fogadalom is társult: „Jövőre is szófogadó leszek és jól fogok viselkedni!” Azt hiszem, ezt megnyugtató volt hallani az anyukáknak, apukáknak és nagyszülőknek egyaránt.
A Mikulás érkezése, hagyományos bejgli, önfeledt játék és vidám beszélgetések, na meg a felnőtteknek egy kis forralt bor, egy csapásra közelebb hozta a karácsonyt. Bár a Mikulás sietve távozott – nyilván mert még sok dolga akad az idei szezonban – mégis a szeretet ünnepének hangulatát hagyta a Magyar Házban. Ez a hétvége jó nyitánya volt az ünnepi szezonnak.
